Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Gróh Gáspár: Az irodalomépítő (esszé)

sége teszi igazán megkerülhetetlenné. A maga új lehetőségeit kereső erdélyi magyarság igen sok lapot indított, ezek közül azonban csak néhány (Napkelet, Pásztortűz) volt életképes. A kiadványok nagy száma ellenére hasonló volt a helyzet a könyvkiadás terén is. Kosnak, aki már 1912-ben is próbálkozott lap- alapítással, kiadói és nyomdai tapasztalatai egyaránt voltak, hiszen - preraf- faelita hatásra - kézisajtóján maga is nyomtatott, s könyveinek egy részét maga kötötte be. Ezek a kísérletei azonban inkább az iparművészet történetébe sorolhatók. Az erdélyi magyar könyvkiadás megteremtése iránti igény és gyakorlatias gondolkodása a húszas évek elejétől a kiadói tevékenység megszervezésére, életképessé tételére ösztönözte. Az 1924-ben alakult Erdélyi Szépmíves Céh egyik kiötlődéként ő adja a vállakózás nevét - s ezzel jelzi szellemi törekvéseinek irányát is. A kiadó tevékenységében a művészi és az üzleti célok szorosan összekapcsolódnak. Kós ötlete alapján különleges kivitelű, gyűjtők és mecénások számára készülő alacsony példányszámú, bibliofil kötetek bevételéből finanszírozták olcsó tömegkiadványaikat. Elérték azt a normális körülmények közt oly természetes állapotot, hogy szerzőiknek tisztes honoráriumot tudtak fizetni. A kiadói vállakózás biztonsága érdekében saját nyomdát is létrehoztak. A kiadó jelentőségét növelte, hogy 1926-ban a körülötte kialakult szellemi műhelyből jött létre az Erdélyi Helikon nevű irodalmi csoportosulás, amely 1928-tól ugyanezzel a címmel jelenteti meg folyóiratát.

Az Erdélyi Helikon báró Kemény János (maga is jó tollú író) marosvécsi kastélyában alakult, s itt tartották évenkénti találkozójukat is (nem mintha a kicsiny és amúgyis csekély számú igazi kulturális központot működtetni képes Erdélyben máskor nem egymás közelében éltek volna). Ez a társaság minden igazi érték felé nyitott volt, s valamennyi jelentős író részt vett munkájában. Az első összejövetelen ott volt többek közt Aprily Lajos, Bánffy Miklós, Bartalis János, Gulácsy Irén, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyíró' József, Reményik Sándor, Tamási Áron, Tompa László. Színes, változatos világképű közösség volt ez. Nem világnézet, művészeti törekvések, ideológia kötötte össze őket, hanem szellemi igényességük. Az Erdélyi Helikon puszta létével, méginkább tevékenységével mércét állított, s szembefordult a mégoly nemes célkitűzéseivel takaródzó dilettantizmussal. Alkotói körébe csak kiemelkedő tehetségű, maradandó értéket teremtő irodalmárok kerülhettek. S ha Kemény János nagyvonalú mecenatúrája - a kommunista hatalom már csak egykori birtokainak töredékét tudta elvenni tőle - nélkül ez az irodalmi csoport és lapja nem jöhetett volna létre, úgy Kós szervezői munkája nélkül nem volna elképzelhető. Az Erdélyi Helikon története pedig a trianoni és a bécsi döntés közti időszakban (függetlenül attól, hogy némi késéssel alakult) lényegében megegyezik az erdélyi magyar irodalom történetével.

742