Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő
ként a mesterkéltség szintjén maradna. Egységet és jelentést visz az életbe, amely a szemlélődő dimenzió nélkül korlátozott és töredékes. Merton azt mondhatná, ha keresed a szemlélődést, talán sosem találod meg, de ha fel mered nyitni a szívedet saját belső igazságod és Isten dicsősége előtt, a szemlélődés betölti az életedet - észrevétlenül. Ekkor - talán első alkalommal - tudni fogod, kicsoda vagy, és önmagadat megismerve megismered Istent. Mert Isten az, aki önmagába rejti saját azonosságod titkát. What Is Contemplation (Mi a szemlélődés) - ezen a címen Merton 1948- ban írt egy rövid könyvecskét, amely első kísérlete volt, hogy összegezze eddigi olvasmányait, tanulmányait és tapasztalatait a szemlélődésről. Hat-hét évvel kolostorba vonulását követően a szemlélődő élet hagyományos anyagával foglalkozik és felmutatja, milyen alaposan elmélyedt a szemlélődés nyugati hagyományában. Merton aligha tör fel szűz területeket e témában anyagát az Evangéliumból, a ciszterci egyház atyáktól, Aquinói Szent Tamástól meríti és olyan misztikus szerzőktől, mint Clairvaux-i Szent Bemát, különösen pedig Keresztes Szent János. Azon tűnődik, milyen sok kereszténynek nincs is valójában tudomása Isten irántuk érzett mérhetetlen szeretettről és e szeretet erejéről, amely boldoggá tehetné őket. Ezek az emberek nem fogják fel, hogy a szemlélődés adománya, amely Isten szeretettnek legmélyebb megtapasztalása, nem valami különös, ezoterikus jelenség, amely egy kis, szinte már természetfeletti lényekből álló csoport számára van fenntartva. Nem értik, hogy ez a Szentlélek munkája, akinek ajándékaiban mindenki részesül a keresztségben, olyan ajándékok, amelyeket azért ad Isten, hogy kibontakoztassuk őket. Válasza tehát a kérdésre „Ki vágyakozhat a szemlélődés adományára?” - mindenki. Erre az állításra Jézus szavaiban talál igazolást az utolsó vacsoránál, amikor egységet ígér tanítványainak Istennel, rajtuk keresztül pedig nekünk is. Jézus azt mondja, hogy elküldi nekünk a Szentleiket, hogy O és az Atya szeretni fog bennünket és eljönnek, hogy köztünk lakozzanak. A velünk élő Isten, Jézus ígérete, az égi gyönyörűség megtapasztalása a földön. Mert Isten ismerete és szeretete, amely a köztünk lakó Szentháromságból fakad, alapvetően ugyanaz a gyönyörűség, amelyet a mennybéli szentek élvezhetnek. Istennel való tökéletes egységünk és szentségünk magvai minden kereszténybe beleplántáltat- nak a keresztségben. Szomorú tény, hogy keresztények ezreiben ezek a magvak sosem növekednek. Az oka pedig az, hogy sok keresztény nem is vágyik megismerni Istent. Beérik felszínes kereszténységükkel, vallásos életük nagyrészt külsőséges gyakorlatokban merül ki. Miven nincs meg bennük Isten megismerésének igazi vágya, Isten sosem nyilatkoztatja önmagát nekik. Merton Aquinói Szent Tamást idézi Isten megismerésének abszolút szükségességével kapcsolatban, mint ami az igaz szemlélődő élet előfeltétele. János evangéliumának 14. fejezetéről írt kommentárjában azt írja: „Spiritualia non accipiunter nisi desiderata.” De azt is hozzáteszi: „nec desiderata nisi aliqualiter cognita.” Vagyis nem vágyhat Istennel való egységre csak az, aki valamilyen mértékben legalább már megtapasztalta ezt az egységet. Ez a lelki élet paradoxona: nem ismerheted meg Istent, ha nem vágysz rá, ugyanakkor nem vágyhatsz Istenre, csak ha - valamilyen szinten legalább - meg nem ismerted már. Nem kívánhatsz meg egy adott ételt, csak ha kóstoltad már 725
