Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében

KARRAS: Szállj már le a vajról, Zemke.

ZEMKE: Ki a szart érdekel a vaj (...) (nagy kortyokban iszik).

Az osztályellenség nemcsak lopja a sört, hanem „nagy kortyokban” issza (minden sörissza tudja, mivel jár ez), arról már nem is beszélve, hogy mindennek tetejébe még a közös padlóra is köp, lábbal tipoija a dolgozó nép és szocialista hazája tulajdonát, a vajat és (na persze) kiszaladt a száján a „szar” kifejezés. Színpadi böfögésre, vizelésre még nem kerül sor, szó ami szó, a sztálinista színház elég puritán volt.

Hatalmasat fejló'dött e tekintetben Müller drámaírói művészete 1971-ig, amikor is elkészült Germánia Halál Berlinben címmel a Németország történetét bemutató „szintetikus fragmentumok” sorozata! Az egyik groteszk jelenetben Hitlert látjuk a berlini bunkerben, nyilván tébolyodott, ezúttal nem sört iszik, hanem „benzint kaniszterbol”. Goebbels is vele tart, „dongalábú és nagymellű, a terhesség utolsó hónapjaiban jár”. Adott pillanatban Goebbels szülni kezd, segíti ebben a bábaasszonynak öltözött irdatlan Germánia. Hosz- szabb idézet kell ide, mert a szülési jelenet nagyon érdekesen kapcsolódik a „Nyugati Világ Három Királya” megjelenéséhez:

A DÍSZŐRSÉG GÁRDISTÁJA: (Ugat.) SZABADSÁG DEMOKRÁCIA NYUGATI VILÁG BÉKE MINDENHOL JÓ DE A LEGJOBB OTTHON INKÁBB HOLTAN MINT VÖRÖSEN A HALOTT INDIÁN A JÓ INDIÁN MINDENKI AZT KAPJA AMI JÁR NEKI EGYSÉG A TISZTASÁGBAN

GERMÁNIA: (Megkönnyebbülten sóhajt fel.) Nem is ment olyan rosszul.

I. KIRÁLY: Nem megmondtam.

II. KIRÁLY: Igazad van Új szellem (...)

HITLER: Ebben a történelmi pillanatban...

(GobbelsbŐl hatalmas fingás szakad ki, rettentő bűzfelhőt borítva a három királyokra.)

A DÍSZŐRSÉG GÁRDISTÁJA: Sieg Heü Sieg Heil Sieg Heü.

GOEBBELS: Mein Führer.

GERMÁNIA : (Hitlernek.) Remélem ez valami konkrétabb, mint a levegő'.

(Hitler vicsorog.)

III. KIRÁLY: Nincs túl jó szaga, nem igaz?

II. KIRÁLY: Nagyon jó szaga aligha van.

I. KIRÁLY: Ne legyünk kicsinyesek.

III. KIRÁLY: Végtére is a természet rendjén való.

II. KIRÁLY: Semmi sem idegen tőlem, ami emberi.

Kár lenne átsiklani az utolsó mondatba rejtett célzáson. Ez az egész részlet a Nyugati Civilizáció Történetéből (Heiner Müller szerint elbeszélve) mindenekelőtt azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a szkatológia itt megint csak feszítő eszközként használatos. Akárcsak a Gundling élete korábban idézett jelenetében..., csakúgy, mint minden tipikus, primitív agitpropos darabban, ahol semmit sem bíznak az olvasó vagy a néző képzeletére. Goeb- belst nem elég nevetségessé tenni nagy mellével és terhességével, bűzfelhőt kell bocsátani rá (mintha a bélgörcsökre való hajlam lenne a legnagyobb bűn, amit ennek az embernek a fejére kell olvasni), nehogy má’ ne tudja a néző,

709