Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében

fordítója aggályos pontossággal veszi sorra, milyen kellemetlen következményekkel járt az, hogy a drámaíró kegyvesztett lett az udvarnál. Igaz, a listát nem volt nehéz összeállítani: nem túl sok tétel szerepel rajta.

Mert Müller hamarosan visszatért a hivatalos irodalmi életbe, sőt, 1964- ben Erich Weinert dijat kapott. E pillanattól kezdve minden különösebb ön- marcangolás vagy erkölcsi kételyek nélkül élt az állami művész státuszával járó minden kiváltsággal. Egy sokatmondó részlet: 1973-ban készíti el a Berliner Ensemble-nak Fjodor Gladkov nevezetes darabja, a Cement adaptációját; de még ennél is később, 1979-ben is „nagy örömmel fogadta” (a fordító szavaival) e szocreál gyöngyszem kaliforniai bemutatóját a Berkeley Stage Company előadásában. Ezt a baromságot, amit kifütyült volna a varsói vagy a budapesti közönség, akkor már tényleg csak a berlini nomenklatúra vagy a kaliforniai diákság vehette komolyan.

Müller a legutóbbi időkig egész jól kiszolgálta ezt a kétfajta publikumot. Művészi integritása nem károsodott attól, hogy a keletnémet elit használatára újra meg újra felmelegítette sztálinista termelési drámáit (a Sztrájktörőt - erre a darabra még visszatérünk - még 1988 januárjában is bemutatta a Deutsches Theater), ugyanakkor a nyugati kulturális elitnek is imponált azzal, hogy egyre kritikusabban tekintett Brecht agitpropos darabjaira. (Amint egy 1980-as esszéjében íija, Brechtben mindenekelőtt a „forradalmi türelmetlenség” zavaija, ami óhatatlanul is „paternalizmushoz, minden kommunista párt betegségéhez vezet”. Most már tudjuk, mi ártott meg a kommunista pártoknak: a paternalizmus, vagyis a túlzásba vitt atyai gondoskodás.) A nyugati kulturális elitet még inkább lenyűgözte az az őrülettel határos vakmerőség, ahogy Müller felvázolta azt az elképzelést, hogy a kapitalizmus és a nyugati világ hanyatlása megállíthatatlan, biztos pusztulás vár rá. Már régóta köztudott, a Nyugat rendszerint nagyra értékeli, ha egy haladó felfogású keleti barbár egy kicsit megszorongatja, sanyargatja és katasztrofális jövendölésekkel riogatja, hát még ha mindehhez kellemesen durva szóképeket használ, véres jeleneteket fest:

A mi mindennapi gyilkosságunkat add meg nekünk ma Mert Tiéd a Semmi Undor a hazugságoktól melyeket senki nem hisz el csak a hazugok Undor a hitelesen tálalt hazugságoktól Undor a hazugságcsinálók pofájától melyet keményre cserzett a pozíciókért szavazatokért bankszámlákért vívott harc Undor Poénokat okádó kaszáskocsi Megyek utcákon áruházakon át. A fogyasztás ütközeteitől sebhelyes arcok Szegénység méltóság nélkül (...)

Heil COCA COLA

Országomat

egy gyilkosért (...)

Visszavonulok zsigereimbe. Elfoglalom helyemet saját szaromban, saját véremben. Valahol testeket törnek össze, hogy saját szaromban lakozhassam.

705