Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében

költői ismeretek és tapasztalatok is ebbe az irányba terelték a pozsonyi költő érdeklődését, aki ekkor már meggyőződött arról, hogy a költészet nem pusztán az ihlet dolga, hanem a tanulásé, a kísérletezésé, a módszeres építkezésé is.

A személyiség új karaktere

A költői személyiség mindenesetre sokat gazdagodott a távlatos önéletrajzi és művészi számvetés során. Az otthonától és eredeti élményeitől búcsúzó nosztalgikus költői személyiség olyan összetettebb személyiséggé alakult, amely birtokba vette egy egész emberi közösség történelmi tapasztalatait. Személyes költői helyét mindezek után e távlatosabb tapasztalatoknak a körében kereste, a közösség sorsát vállalta, a történelem tragikus kihívásaival küzdött. Egy szűkebb nyelvi és történelmi közösség létébe ágyazva, magát e közösségnek elkötelezve épített saját utat az emberi egyetemességhez. A személyiség átalakulását és mai tájékozódását, útkeresését jelzik a Kiegészítések avagy a történelem kerekeiben című ciklus költeményei.

Ezek a versek általában kulturális élményekből táplálkoznak, többnyire montázsok és parafrázisok. (Az Összefüggések egyik szervező elve is a parafrázis volt: a Dante-parafrázisok mellett találunk a Bibliára és Madáchra utaló parafrázisokat is.) A kulturális élmény mindazonáltal az alkotó személyiség legbensőbb szellemi és erkölcsi igényét, művészi karakterét világítja meg, a parafrázis ennyiben az önkifejezéssel azonos. Cselényi László sorra parafrazeálja a hérakleitoszi filozófiát (Kiegészítések Hérakleitoszhoz), Dosztojevszkijt (D-montázs), Beckettet {B-variációk), a régi magyar irodalmat (Tragédia magyar-nyelven), Füst Milánt {Füst), Kosztolányi Dezsőt {Halotti beszéd) és Forbáth Imrét (A csodaváró szegény Forbáth Imre). Ezekben a parafrázisokban és montázsokban ölt alakot az a termékeny kapcsolat, amelyet a nemzeti és egyetemes kulturális hagyománnyal épített ki, s amely ugyancsak meghatározó szerepet játszik alkotó személyiségének alakulásában.

Ez a költői személyiség más, mint a kisebbségi magyar költészetben felnövekvő és szerepet vállaló hagyományos lírai személyiség, amely inkább a 19. századi, a nyugatos vagy a népi költészet paradigmáinak értelmében erős szubjektivitással (a közösségi élményeket is szubjektív átéléssel) adott választ a valóság, a történelem és a kultúra kihívásaira. Cselényi nem hagyta figyelmén kívül ezeket a kihívásokat, a személyiség felépítésének és reprezentációjának mégis egy olyan stratégiáját választotta, amely az élménynek csak másodlagos szerepet ad, és a kulturális érdeklődést, a hagyományok és mítoszok közötti búvárkodást, a könyvekben összegyűlt kultúra kihívásaival történő állandó szembesülést helyezte a költői személyiség felépítésének középpontjába. Az avantgárd szellemiséget képviselő irodalomban nem ritka ez a fajta alkotó személyiség: talán elég, ha a Prae és a Szent Orpheus breviáriuma írójára: Szentkúthy Miklósra utalok. Ha a költészet poétikai felfogásában, tudniillik a szemiotikái (nyelvi) konstrukció iránt érzett vonzódásában Cselényi és Kassák Lajos által kezdeményezett hagyományt követte, az alkotó személyiség felépítésében ezt a Szentkúthy Miklóstól származó tradíciót folytatta tovább.

695