Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében
Jelen és történelem Ez az alkotó személyiség súlyos válságokkal küzdött meg: az egyéni és történelmi élet válságaival. Vívódásaiban és küzdelmeiben szerzett nagyobb biztonságtudatot. A Jelen és történelem című - töredezett elégiákból és riportvagy naplószerű jegyzetekből épült - terjedelmesebb költemény már ennek a nagyobb biztonságtudatnak a szülötte és dokumentuma. Szimfonikus igénynyel készült motívumai között megjelennek a szülőföld emlékei, a dunai árvíz jelenetei. Vezető' szólama mégis az egyéni és közösségi remény, amely a nehéz megpróbáltatások idején is mindig új távlatot villant fel a költő' előtt. Összefoglaló költemény, amit az is tanúsít, hogy az a bölcseleti és poétikai, egyéni és közösségi summázat, amely szerkezetében alakot ölt, teljesebb kidolgozásban egy évtized múltán ismét megjelenik egy nagyívű: egész könyvnyi terjedelmű költői mű formájában. Cselényit igen hosszú időn (évtizedeken) keresztül foglalkoztatta a Jelen és történelemben létrehozott gondolati és költői koncepció. A szöveg sorsáról és lehetőségeiről maga a költő világosította fel az olvasót: „Két irányban volt módom elindulni, immár a Krétakor megjelenésének bizonyossága által keletkezett »hogyan tovább« senkifoldjén; egyrészt a mítosz, másrészt a korrajz irányában. A mítosz természetesen fantasztikus dimenziókat ígért, ezt a lehetőséget máig is csak kezdetnek látom. Am az is igaz, hogy én valójában nem(csak) mítoszt akartam írni, én a kort szerettem volna megörökíteni, azt a bonyolult kort, amelyben élnem adatott 1933-tól 1970-ig, mondjuk, s ennek a kornak fókuszában alkalmas anyagnak, megfelelő témának tűnt az árvíz. Vettem hát sorjában a többi anyagot, majd egy évtizednyi pálya »írásos« dokumentumait (mármint a riportjaimat), s transzponáltam át a tudósításokat látomásokká”. így készült el az Ipoly mellett, egy békés völgyben 1976 és 1980 között a lírai mítosz későbbi szövege, illetve maga az igen határozott módon megszerkesztett új kötet, amely a már részben ismert lírai mítosz köré régebbi tudósításokat, illetve újabb esszéket, szövegmontázsokat és műhelyvallomásokat csoportosít. A kötet szerkezeti rendjének, annak a magasfokú szövegszervezésnek, amelyet a háromszáz lapos könyv mutat, ilyen módon különös szerepe és jelentése van, ám mindenek előtt lássuk magának a műnek tárgyi és gondolati anyagát. Cselényi László szándéka arra irányult, hogy a lírai „mítoszt” a közvetlen valóságból alakítsa, s a látomásos eszközökkel általános érvényűvé tett költői anyagot olyan írásokból fejlessze ki, amelyek a lehető legjobban simulnak az élet empirikus tényeihez. Ezért választotta kiindulásának azokat a régebbi riportjait, amelyeket az Új Ifjúság című lap, illetve a pozsonyi magyar rádió számára készített még a hatvanas évek elején-közepén. E tudósítások a költő gömöri szülőföldjének, általában Szlovákia magyarok lakta vidékeinek változó életét mutatják be: képet rajzolnak egy parasztemberről, aki a könyvek világában érzi igazán jól magát, egy magára maradt fiatal leányról, aki az egyik nagy építkezésen keres otthont, megörökítik a Rozsnyó környéki bányászok nehéz munkáját és a falusi életmód átalakulásának küzdelmes folyamatát. Hiteles valóságismeretük és irodalmi igényességük következtében mindez 696
