Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Lábass Endre: A támogatott irodalmi stílus

jellemző. A tudósok szerették Cornelius Agrippa, vagy Paracelsus szerepét is eljátszani.

Az univerzális nyelv, a matematika, a Holdutazás, és a titkosírás mellett John Wilkins munkásságának másik fő iránya természetesen a teológia, illetve filozófia volt, lévén az atya pap és professzor. Egyes életrajzaiban úgy ítélik, teológiai munkái elavultak. A komolyabb szakirodalom azonban az ún. Cambridge-i Platonikusok egyik fő alakjaként tárgyalja. Elég, ha csak a Francis Bacon által említett Platón idézetre emlékezünk, a Kratülosz soraira a dolgok valódi nevéről. Wilkins élete jelentős részét e platóni eszme körében töltötte.

Anthony Wood, XVII. századi régiségbúvár, az Athenae Oxonienses... című híres életrajz gyűjtemény összeállítója16 (Bőd Péter Magyar Athénás-ára gondoljunk), művében megemlékezik egy bizonyos George Dalgarno nevű tanárról, aki vagy harminc esztendeig sikeres magán elemi iskolát működtetett Oxfordban s ott is halt meg 1687-ben.

1680-ban írt egy könyvet, melynek címe: Didascalophus, avagy a Süket és Néma Emberek Tutora.11 E süketnéma gyerekek tanításával kapcsolatos könyv sok későbbi módszert megelőlegezett.

Dalgarno Skóciában, Aberdeen északi részében, „Old Aberdeen”-ben született, részben ezért is kerülhetett Dugald Stewartnak az Edinburghi Egyetem professzorának érdeklődési körébe. A viktoriánus Stewart Beszámoló egy vakon és süketen született fiúról18 c. munkájában írt a Cromwell kori tanárról.

Húsz esztendővel a Didascalophus megjelenése előtt kiadott egy másik könyvet A Jelölés Tudománya19 címen, ebből kitűnik, hogy bár Wilkins nem említi nevét, az ő munkáján alapul a John püspök úr könyvében kifejtett gondolatok tetemes része. Ebben leír egy mesterséges, univerzális nyelvet, a filozófusok nyelvét - Dalgarno szerint a filozófus nyelv képessé teszi az emberiséget saját ideáinak logikai analízisére.

Stewart szerint Dalgarno gondolt a Süket emberek szótárának összeállítására, és egy másik elképzelése volt egy Nyelvtan Süketeknek.

Belopózik ebbe a történetbe egy-két kényes téma is. Ahogy a tudomány fejlődése, úgy az irodalom egyszerűbbé, „tisztábbá” válása sem egyértelműen rokonszenves folyamat. Az 1600-as évek angol történelmét olvasgatva az embernek az az érzése támad, a korszakot valahogy megszállta a rövidítés őrülete. (Bohumil Hrabal Sörgyári Capriccio-jának asztalláb és hajfonat le vágási jelenteire gondolunk.)

A Royal Society egyik fő elve stiláris volt. Szavakban rejtőzik az ördög. így írt erről Wilkins növendéke, a Társaság fiatal tagja, Sprat:

„Van még egy dolog, amivel a Társaság igen törődik; ez pedig az Előadás módja, mely, hacsak nem fordítják rá a kellő figyelmet, s Szándékaik egész szellemét és eltökéltségét, hamarosan felemésztődik a beszéd áradatában és fényűzésében... És, néhány szóban ki merem jelenteni, az emberiség összes Tudása közül semmit sem lehet hamarabb megszerezni, mint a Frázis eme bűnös bőségét, a Metaforák e trükkjét, a Nyelv e bőbeszédűségét, mely oly nagyhangú most a Világban. ... Jelen feladatomhoz elegendő lesz megmutatnom, mit tesz a Royal Society, hogy eltávolítsa e túlsúlyokat a Természetes Filozófiából, melynek legnyilvánvalóbb ellenségei. A legerélyesebbnek kell

680