Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Lábass Endre: A támogatott irodalmi stílus

E félreértésen alapult az 1577-től 1649-ig élt nagynevű, német klasszika filológus és protestáns teológus, Gerhard Johann Voss - humanista nevén Vos- sius - javaslata is. Voss 1595-ben a Leideni Egyetemen barátságot kötött Hugo Grotiussal, Angliában is járt, Laud püspök támogatta, s az LL.D. fokozatot Oxfordban kapta meg 1629-ben. Élete utolsó éveiben az akkor újonnan alapított amsterdami Athenaeum történelem professzora lett. Az ő Aristarchus, avagy a grammatika tanulmánya című művében és Francis Bacon A Tudomány Haladása4-c. művében is a kínai írásjegyekkel kapcsolatban fordul elő Wilkins püspök kifejezése a Real Character. Az említett művön kívül Voss megírta a latin nyelv etimológiáját is, de ez csak 1662-ben jelent meg.

„És manapság köztudott, hogy Kínában és a többi keleti tartományokban, napjainkban is bizonyos, nem névleges, valódi karaktereket használnak, nem irodalmukat vagy szavaikat, hanem gondolataikat és eszméiket kifejezni, olyannyira, hogy számos nemzet, bár teljességgel más nyelvet beszél, e jelek használatában megegyezvén, az írásban ragaszkodik e megfeleléshez. És így egy ilyen karakterekkel írott könyv elolvasható és tolmácsolható mindegyik nép számára a neki megfelelő nyelven.”5

A Real Character kifejezés elég régi. A Kancellár az előbb idézett könyvének következő részében Platon Kratülosz-ának ezekre a soraira céloz:

„minden dolognak természettől fogva van helyes, valódi neve, és hogy a név nem az, amivel az emberek a dolgokat valamiféle hangot adva megegyezés alapján, konvencionálisán jelölik, hanem, hogy van a neveknek valami természetes helyessége, valódisága a görögök és nem görögök nyelvében egyaránt.”6

A nagy cryptográfus, Trithemius7 spanheimi apát A Polygraphia Hat Könyve c. művét névtelenül adták ki, a szerző halála után. A szerző ismerte az univerzális karakterek egyik legkorábbi példáját, az Ismeretlen Nyelv-et8 melyet a híres, XII. századi német apátnő, Hildegard9 írt Rupertsberg-ben. Trithemius közeli kapcsolatban volt a rupertsbergi gyülekezettel, rendelt is egy másolatot Hildegard munkájából, és hivatkozik rá a Polygraphia előszavában.

A Hildegard által kitalált nyelv sok kéziratban fennmaradt, a wieshadeni a legjobb, tartalmazza a titkos ábécét és a szótárat is. Hildegard mesterséges nyelvének leírásához tartozik egy kilencszáz szavas lista is különböző osztályokba rendezve, melyek jelképezik a dolgok rendjét a világban. Egy általa használt, és három kéziratban is ránk maradt „ismeretlen nyelvről és ismeretlen írásról” beszélnek Hildegard munkásságának kutatói, de a kettő sosem fedi egymást - mondják.

Athanasius Kircher ismerte Trithemius említett művét, ő is írt a témáról. Az Új és Általános Polygraphia10 igen hatott Leibniz-re.

Janus Amos Comenius, bohémiai reformer filozófiai gondolatai is hatással voltak az univerzális nyelv kérdéséről értekező angolokra. Samuel Hartlib 1639-42. közt írt jegyzeteiben beszámol egy nyelvről, az ún. Wit-Spell-ről, melyet Johnston nevű atya írt, ez matematikai jelöléseken alapult. John Wilkins barátja és londoni szállásadója, Samuel Hartlib Germániában született, meghatározóan hatottak rá a herborni enciklopédisták, Joachim Bisterfeld, Johann Heinrich Alsted11 s Comenius, így nem csoda, hogy a pedagógiai reformmal kapcsolatban a nyelvtanítás gondolata foglalkoztatta őt is. Az a gon678