Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Lábass Endre: A támogatott irodalmi stílus
LÁBASS ENDRE A támogatott irodalmi stílus John Wilkins, az emberiség Bábel előtti nyelve és George Dalgarno Borges1 egyik esszéjét, A John Wilkins-féle Analitikus Nyelv-et egy olyan emberről írta, aki feltalált valamiféle saját nyelvet. A filozófusok nyelvét. Borges nem csak az Argentin Nemzeti Könyvtár igazgatója volt, de angol irodalmat is tanított, ezért írásaiban rentegeg az angol hivatkozás, életműve akár sajátos angol irodalomtörténetként is értelmezhető', persze, részben angol eredetű család tagjaként előbb tudott angolul, mint spanyolul. Gyermekkora első könyvélményei is angol könyvek voltak, pl. a Huckleberry Finn, vagy egyéb nyelven íródtak, de Borges édesapjának könyvtárában angol fordítások voltak, pl. a Don Quijote. E cikkének kiindulása is angol téma, és azzal a megjegyzéssel indítja, hogy az Encyclopaedia Britannica XIV. kiadásából eltűnt egy szócikk. Ez szárazon csak azt jelenti, hogy szorgos olvasója volt az enciklopédiáknak, s azt, hogy összehasonlított több kiadást is. Nem meglepő tettek egy könyvtárostól. Wilkins analitikus nyelvét említve Borges ősidők homályába vesző témába vágott: Ádám nyelve ez, melyet az emberiség a Bábeli zűrzavar előtt használt, az Univerzális Nyelv, a Lingua Humana, „melynek szavai még tökéletesen megfeleltek az általuk leírt dolgoknak”. Közvetítő nyelvként sokáig megfelelt a latin, de az írás gyorsítására, titkossá tételére, illetve filozófiai problémák megoldására, és fogyatékos emberek segítségére is használtak mesterséges nyelveket. A gondolatok fantasztikus folyamába, egymás könyveit tanulmányozó és továbbíró régi tudósok végtelen sorába tartozott Wilkins Püspök, akit Borges említ. E végtelenség érzékeltetésére álljon itt némi illusztráció a Wilkins által felvetett kérdések múltjából: Theodor Bibliander, az 1504-től 1564-ig élt svájci teológus igen járatos volt a napkeleti nyelvekben. Zürichben tanított teológiát, de a kegyelemről alkotott nézetei ellenkeztek a helvét hitvallásban foglaltakkal, ezért 1560-ban elveszítette állását. Sok egyéb műve közt legnevezetesebb a Korán fordítása, Mohamed és utódai életével bővítve - ennek előszavát sokan botrányosnak ítélték. Az Összes Nyelvek Egyesítésének Hasznosságáról2 című könyvében restaurálni akarta a világ eredeti nyelvét. Hermann Hugo (Hugón), németalföldi jezsuita, újlatin költő - aki 1588- ban, Brüsszelben született és 1610-ben Rhinbergben, egy pestisjárvány idején halt meg - ismerte Bibliander munkáját, s megírta Az Első Nyelv eredetét3. Sokan gondolták, hogy a kínai írásjegyek nyelvtől független képek. 677
