Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Karay Lajos: Személytelen igék; Litánia (versek)

zengő érc, halálvonat, szikrafust a tájban, közelítsd halálomat, bénítsd gyáva lábam, vagy robogj estemen át, hogy reggelre kelvén botladozhassak tovább sírva énekelvén szélben, mely fulladni vág, hó-vesszőfutásban, körém hűlt magányvilág, önmagamnyi társam, tőled, benned és feléd, hódolatlan Ország, mert nevemtől mitse véd holmi sors-bitorság, győzedelmem gyilkosa, utamon kövecskék félrenéző cinkosa, hallgatag szövetség mindeneknek ellenem, mindenekben élő tettenérhetetlenem, színeid cserélő, menekítsd örök-magad mindhiába tőlem, futva élő pillanat, múlt jelenidőben, s míg arcodra rácsorog csillagaim vére (mert világló homlokod védtelen fehére vádam ellen gyenge vért, akár élsz, akár nem), vezekelj kegyelmemért holtodiglan, - ámen.

676