Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pék Pál: Ahová zuhant
PÉK PÁL Ahová zuhant Ahová zuhant, csönd delelt, és test a testen úgy hevert, hogy álomtalan ki-be járt a fog sövényén a világ, mint homlokán a záporok ménese, s ki ott ivott, egy rigó tán, a hantba fúlt, a tavasz is megtántorult, gerince, karja szétszakadt, s bár értette az iszonyat szavát is, ki éjbe ásta, annak arcát újra látta, hisz vermébe úgy vettetett, hogy vele lehet teljesebb, ha csont a csonttal összeforr, és átsuhog a kozmoszon a néma volt, és jelre jel, a föld az égnek fölfelel, mert fény lobban a mélyen át, a lét teremti önmagát, és feltoriad a holt terek útvesztőin, s a gyökerek neszéből az, mi befogad holtat élőn, a tiszta hang. 1998. 660
/
