Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pék Pál: Ahová zuhant
Ahogy Ven-ji levetkezik* Viaszszín arca puszta ország / Gödrében a szem halott / S ráng mezítlen / rontott körben / verődik a nem vagyok Hetednap mégis fény fürdeti / didergő mellét tomporát / homok pereg / és bokán combon / aranyló kelyhű tökvirág / ágyékán a forró tenger / hullámában reng a táj / lázaiban kő izzik / és pangó álmon átsajog / mi az Ige csarnokában / érette ölt alakot / s tartja őt / a gazzal fölvert / kerteket egy más való / s csapdáiból kiforogva / megérti az álmodó / ki az aki bűntelen így / sejtjeiben újra nő / s árnyékából kilép majd / mint tavaszokban lüktető / rügyekből a jövendőnek reménye / s nem kaffog át / túlpartról a tőle szökött szelindek / a vad magány de futni fog a csönd verméből / át- . lobog az életen / s madarakkal ébred benne / öleli a szerelem / ágyára dől / meg se hallva / mit susog a holt patak / s kialszik a konok törvény / kialszik az árva vagy 1998. * Ven-ji a költő alteregója 661
