Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Zsávolya Zoltán: A Christophoros-boldogság
ZSÁVOLYA ZOLTÁN A Christophoros-boldogság Rilke Kristóf kométás és Rilke René máriás emlékének. Nekem magamnak.* Óvatoskodó, udvarias, fatökű találgatásokra korlátozva létezni, és ebból a tényies kárhozatból valójában soha ki nem léphetni. Ilyen volna hát ama nevezetes históriás tudomány?! Ejh, (ez) (a kilátás) nem valami vidám. Mit tudunk, lámha, most is (összefüggésben, lényegiségben) idemozaikolni?, a dolgokból, mit tudunk! Alig valamit. Hérakleitosz papa szánalmas, tápinger ükunokáiként be és bebizonyosodik rólunk (ebben a szférában?), hogy csakugyan nem csaphatunk bele kétszer - ugyanabba a lecsóba. Hát még ha mi magunk sem vagyunk ugyanazok, akik csapnánk, bezzeg, s nemcsak a hely, ahová-. Akkor aztán tényleg reménytelen kimenésű a beismétló' megidézés műveleti ereje. Édes anyukáját, ugye, az oly ritkányosan sorjázó hiteles momentumoknak! Hogy nehezítenek mindent! Nézzük fel, akkor, legalább, a tételezgetett empirikus anyagot.-*A ZÁSZLOÓ, A ZÁÁSZLÓ HOL VAN?! (Hangzik El.) Igazándiból ennyi és nem több a híres mondanyag. S ha így áll a helyzet, akkor mért is fontos ez? Nos, feltett kérdéseink költó'iek, aligha válaszolhatunk rájuk. Az elsó' ugyanis valójában nem ránk tartozik (csupán mintegy eredendően létezik, provokatívan vagyon), a másodikat pedig a megjelenítő rekonstrukció mostani stádiumában szándékosan hagyjuk nyitva. (Egyelőre annyit árulunk el mindössze - és ez bízvást nevezhető udvariasvisszafogott elővételezésnek -, hogy a tűzvésznek áldozatul eső várkastélyban, amelynek oltására az adott körülmények között nem is gondol a parancsnokság, bent ég majdan a szerkó, a levél meg az idegen nő rózsaszirma. A három közül legnagyobb pedig a rózsaszirom. Mert ez eufemizmus...) így most, igazándiból, kizárólag A ZAÁSZLÓ, A ZAÁSZLOÚ HOL VAN?! van. Amint szinte puszta-naturális adódásként hangozik. A lakótorony hálótermébe úgy úszik fel a sokadszor ismételt kiáltás, mintha elmosódó, ugyanakkor térbeli kacskaringókban is megképződő audiovizuális levegőmintázat volna. Nem nehéz így történnie, a többemeletnyi magasság légfala látható átvilágítottságú, mintegy jobban, erősebben van most megszokott önmagánál. Odalent az udvaron félig pucér, félig vasba öltözött katonák ro* „Máriás-rossz ez a kölök!” (Id. Grudl József régebbi megállapítása) 628
