Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pardi Anna: Futurista kiáltvány; Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik (versek)
Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik. Kemény zöldben kemény kartonpapír fülhegye zörög, fülelő égi eb ő a hazug társadalmi jövés-menésben. Van Gogh hű vincenti örökségéhez. Csavargó, senkiházi, semmirekellő, semmivagyonú, közhasznú munkára hiába köteleznék: művész, akiben műve veszedelme él. Most Van Gogh napirendjéről essék néhány szó. Előbb egy kis őrült Shakespeare-t olvasott az arlesi kávéházban, a betűk kitolják szívét a hajdani korok Angliájáig. A művészetek időegyesítő hatalmát érzi jól, vad gerjedelmek táplálta szívvel. Ha a szellem igaz, szép és jó, a szentszellemmel bűnei ellenére rokonítható. Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik. Hagyja csak békén Peyron doktor, háttal önarcképeinek, szemben az ápolókkal fest. A teremtés technikai bravúr. Ez a bravúr az ő agysejtjeiben is ott bujkál, de a létrontás magán és közerői démoni megszállottá tették. Te tetted ezt, tagadás szelleme, mondja a sötét ecsetnek. Most Van Gogh jövőbe látásáról van szó. Egyszer talán minden ember idegbajos lesz, írja levelében. S a ciprusokra haragoszöld tempera temperementumot fest. Van Gogh, aki úgy érzi, csak átmeneti, másodrangú, igénytelen dolgokra alkalmas, gyáva és iszákos, aki a bordélyban egy Ráchel nevű lánynak küldte levágott fülét el, mélyen tudja, hogy az emberek, akikről a történelem szól, a velencei dogék, a keresztes vitézek, a szentek és apostolok, ugyanolyanok voltak, mint a mai emberek, akik tőlük származnak. 627
