Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Vécsey Károly tábornok
időszakot kezdve ezzel a Temesvár elfoglalása érdekében tett eróTeszítések sorában. A lövegek tüze elsősorban a falakon belül lévő város épületeire irányult, illetve igyekeztek lefogni, visszavonásra késztetni a falakon elhelyezett ágyúkat, mivel azok erősen zavarták a műszaki munkákat. Közben mindkét fél részéről időről-időre korlátozott célú - felderítés, fogolyszerzés céljából - gyalogsági támadásokat is indítottak. A beérkezett erősítésekkel június végén már majd 12 000 fő állomásozott Temesvár körül. A lövegek száma is folyamatosan nőtt, július közepén már 54 tábori- és ostromlöveg lőtte a várat. Ebben az időszakban alakult ki először üzenetváltás a várvédők és az ostromlók között. Eddig ugyanis a vár parancsnoka egyetlen felszólításra sem válaszolt, a leveleket felbontatlanul küldte vissza. Június 30-án azonban - a várat elhagyni szándékozó polgári lakosság ügyében - a felek mégis megegyeztek. Vécsey emberiességi okokból hozzájárult, hogy 800 fő kijöhessen a temesvári erősségből annak ellenére, hogy ez a védők helyzetén is jelentősen könnyített. Kevesebb embert kellett ugyanis élelmezni, ami a rohamosan fogyó készletek miatt rendkívül fontos volt. A vár elfoglalásának sürgetésére Kossuth július 19-én ellátogatott Temesvárra. A munkálatok megtekintése után kifejezte megelégedését és újabb lövegek küldését ígérte. Akiadott intézkedések hatására július végére már 78 ostrom és 30 tábori löveg lőtte a várat. A megközelítő árkok kiépítése a terveknek megfelelően haladt, a vár belsejét szinte rommá lőtték. A védők létszáma fokozatosan csökkent, sok volt a sebesült és még egy - sok áldozatot követelő - járvány is felütötte a fejét. Nem volt egészséges ivóvíz, a készletek fogytán voltak. Mivel azonban a falak még szinte teljesen épek voltak, rohamot nem lehetett indítani. Az idő pedig sürgetett, hisz a fő hadszíntéri események az ostrom megszakításával fenyegettek. A magyar csapatok mindenütt visszavonultak, az orosz és az osztrák csapatok pedig gyorsan közeledtek Temesvárhoz. Július végén Vécsey tábornok már parancsot adott arra, hogy ostrom- lövegeinek egy részét küldje vissza Aradra. Mielőtt azonban ezt végrehajtotta volna, még megpróbálkozott egy rohammal, de az augusztus 4-i kísérlet kudarcot vallott. Ezután a hadtest parancsnoka először lövegeket, majd az augusztus 9-i vesztes temesvári csata után az egész hadtestet kivonta a vár körzetéből. A temesvári csatavesztés után a magyar csapatok menekülésszerűen vonultak vissza Lugos felé. Az üldözést a még legütőképesebbnek hitt egységeknek, először a Kmety-hadosztálynak, majd a Vécsey-hadtestnek kellett megakadályoznia. Lúgost elérve a magyar hadsereg két részre oszlott, a kisebbik fele Dessewffy Arisztid tábornok és Lázár Vilmos ezredes vezetésével Karánsebes felé indult, míg a nagyobbik rész Vécsey és Guyon Richárd tábornokok irányításával Facsét felé menetelt. Augusztus 16-án Bem is Facsétra érkezett azon feltett szándékkal, hogy mindenáron tovább folytatja a harcot. Ezen tervének ismertetésére rögtön összehívta a haditanácsot. A lengyel tábornok elképzelése szerint Erdélyben, egyesülve a még meglévő erőkkel, a siker reményében folytatni lehet a harcot. Vécsey azonban kijelentette, hogy hadtestével a Maroson átkelve Görgei Artúr 613
