Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Vécsey Károly tábornok
Még április hónapban azonban az V. hadtestnek be kellett kapcsolódnia a majd 9000 fb által védett Temesvár körülzárásába. E hatalmas vár csillagalaprajzú, kilenc nagy bástyával ellátott eró'sség volt, amely ugyan már nem számított a legkorszerűbbnek, de háromsoros védelmi rendszere biztonságos védelmet nyújtott az őrségnek és a lakosságnak. A Bánság ezen központjához először Józef Bem tábornok csapatai érkeztek. A sikeres erdélyi hadjárat után a lengyel tábornok a Bánság megtisztítását kapta feladatul, melynek első állomása Temesvár elfoglalása lett volna. Ezt Vécsey tábornok V. hadtestének bevonásával kívánta elérni, azonban az együttműködés nem valósult meg. Ennek hiánya tette lehetővé, hogy a várvédő csapatok állományába tartozó Leiningen-dandár, mely az Érchegység átjáróit ellenőrizte, visszatérhetett Temesvárra. Ez a késlekedés a védők számára is elegendő időt biztosított arra, hogy felkészülve várják a támadást. Ez az eset a két tábornok közötti nyílt ellentétté fajult, mely ráadásul még teljes nyilvánosságot is kapott. Petőfi Sándor ugyanis Bem utasítására a „Honvéd” című újságban közölte a lengyel tábornok levelét. Bem gyávasággal, árulással vádolta Vécseyt, aki viszont azzal érvelt, hogy Bemnek nem volt joga őt utasítani. Vécsey fontos érvként hozta fel azt is, hogy az aradi vártól a csatorna elkészültéig nem vonhatott el csapatokat. A kormány e kényes vitában egyiküknek sem adott igazat. Vécseyt és csapatait április 25-én Bemnek rendelték alá azon meghagyással, hogy az V. hadtestet nem oszthatja fel, Vécseyt pedig a délvidéki tevékenységéért kitüntette. Temesvárt Bem csapatai április utolsó napjaiban vették körül, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésre álló két hadosztály ereje még ezen feladat megoldásához is kevés, nemhogy a vár elfoglalásához. A tábornok ezért elhatározta, hogy a körülzárás feladatát átadja az V. hadtestnek, ő pedig csapataival megindul a Bánságba a betört ellenség legyőzésére és üldözésére. Vécsey tábornok - aki a körülzárás feladatát május első heteiben vette át - Temesvárnál alig 4400 fővel rendelkezett, csapatainak másik fele még Aradnál állomásozott. Ezzel az erővel igyekezett a vár körül fekvő helységeket elfoglalni, a zárat minél szorosabbra fűzni. Az erősítés beérkezéséig - elsősorban a gyalogság és a tüzérség vonatkozásában - az ostrom nem kezdődhetett meg. Az előkészítő munkák azonban addig is haladéktalanul folytak, megindult a tüzelőállások, a védőárkok kiásása. A védőkkel ugyanakkor szinte naponta alakultak ki kisebb-nagyobb összetűzések, harcok. Budavár elfoglalása, illetve az aradi vár átadásának érdekében megkezdett tárgyalások azt jelentették, hogy rövidesen várható újabb csapatok és a már nagyon várt ostromlövegek beérkezése. A főhadiszálláson ezért azonnal megkezdték a tervek kidolgozását. A Szabó István ezredes, Krivácsy József őrnagy és Teodor Dembinski százados által készített terv kijelölte az ostrom fő irányát és az ehhez szükséges megközelítő árkok, tüzelőállások helyeit, elkészítésüknek határidejét. A tervnek megfelelően azonnal meg is kezdődtek a műszaki munkák. A környék lakossága - tisztek irányításával, katonák felügyelete mellett - éjjelnappal ásta az árkokat, állásokat. Ez tette lehetővé, hogy a beérkező ostromlövegek késedelem nélkül tüzelőállásokba kerülhettek. Június 11-én hatalmas robbanások kíséretében a magyar tüzérség megkezdte a vár rombolását, új 612
