Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Csikány Tamás - Hermann Róbert: Buda ostroma - egy historiográfiai vita tényei

Budavár bevétele 1849. május 21-én

kímélésére. Az ostrom során a híd is kapott néhány lövést: a Gellérthegyen felállított magyar ütegek rosszul irányzott lövedékei átröpültek a vár felett. Egy 24 fontos lövedék megrongálta az egyik láncot is. Május 21-én reggel 6 és 7 óra között Alois Allnoch ezredes, várparancsnok helyettes megkísérelte a híd felrobbantását. A robbanás megrongálta ugyan a hidat, de Allnochot darabokra tépte. A robbantást semmi sem indokolta: a várat ebből az irányból nem érte támadás.

Buda bevétele a humanizmus példája is volt. A cs. kir. helyőrség ugyanis többször bombázta a védtelen Pest városát, holott onnan nem érte támadás a várat. Ezért Görgei parancsot adott, hogy a vár bevételénél nem szabad foglyokat ejteni. A honvédek azonban nem követték a parancsot, hanem megkímélték a magukat megadok életét.

A közkeletű érvelés szerint Görgeinek Komárom felmentése után Bécs ellen kellett volna támadnia, s akkor Bécs „egy érett alma gyanánt hull vala kezébe”. Csakhogy Bécs bevétele nem jelentette volna a háború végét. A főváros 1848 októberében egyszer már a felkelők kezére jutott, de ez egyáltalán nem akadályozta meg a katonai ellenforradalom kibontakozását. A fő cél az ellenséges főerők megsemmisítése lett volna, ehhez azonban a magyar hadsereg nem rendelkezett a legfontosabbal: az erőfölénnyel. Tény, hogy az orosz intervenció hírének megérkezése után mind Kossuth, mind Görgei igyekezett szabadulni az ostrom felelősségétől. Holott az adott katonai helyzetben Buda ostromán kívül nemigen volt más reális lehetőség.

Az utólagos kételyek ellenére tehát elmondhatjuk, hogy Buda ostroma az egyetlen reális katonai célt jelentette. A vár bevételével a honvédsereg komoly,

605