Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás - Hermann Róbert: Buda ostroma - egy historiográfiai vita tényei
három napra és több mint kétezer lövedék kilövésére volt még szükség, hogy május 21-én hajnalra kitűzhessék a roham új időpontját. A terv szerint a rést az I. hadtest két zászlóaljának kellett támadnia. További zászlóaljak feladata volt, hogy egy, a réstől délre indított támadással az ellenséget erejének megosztására késztessék. Az I. hadtesttel egyidőben a II. és a III. hadtestnek, valamint az önálló Kmety-hadosztálynak is támadnia kellett, hogy a várvédőket így minden irányból foglalkoztassák. A fő irány azonban a rés volt. A zászlóaljak reggel háromig észrevétlenül a falak közelébe jutottak. Ekkor szólaltak meg a réstörő üteg ágyúi, jelt adva az általános rohamra. Elsőként a 34. zászlóalj igyekezett a résen keresztül bejutni a várba, de a védők visszaverték a támadást. Ez viszont lehetővé tette, hogy két honvédzászlóalj is a falakat létrával megmászva bejusson a várba. Négy órakor az első honvédek már a falakon belül voltak. A rohamot a hadtestparancsnokok és hadosztályparancsnokok személyesen vezették. Az I. hadtest rohamoszlopai élén Nagysándor József tábornok és Máriássy János ezredes haladtak. AIII. hadtestet Leiningen-Westerburg Károly ezredes, hadosztályparancsnok vezette. A hadtestparancsnok, Knezic Károly tábornok öccse ugyanis a védősereg egyik határőrzászlóaljában szolgált, s Knezic el akarta kerülni azt, hogy fegyverrel találkozzanak szembe. A II. hadtest csapatait Asbóth Lajos ezredes, a VII. hadtest egyik hadosztályát Kmety György ezredes vezette. Az első magyar zászlót Püspöky Grácián, a zalai 47. honvédzászlóalj pár nappal korábban beállt katonája tűzte ki a vár falára. A betörő zászlóaljak parancs szerint a fegyvertár elfoglalására, illetve a délről támadó II. hadtest megsegítésére indultak. Ezután a vár déli része magyar kézre került. Hentzi ekkor a Szent György térnél próbálta meg elszigetelni a támadókat, s minden nélkülözhető erejét ide irányította. Csapatait személyesen vezette ellentámadásra a honvédek ellen, ez azonban az életébe került. A 47. (Zalai) honvédzászlóalj katonái rálőttek. Hentzi sebesülésébe rövidesen belehalt. A Szent György tér környéki harc a védőket megfosztotta tartalékaiktól, így fokozatosan minden ponton tért nyertek a támadó csapatok. A várba hatoló honvédek előtt a megmaradt védők, három és fél órai harc után letették a fegyvert. A roham gyors és sikeres volt, de sok áldozattal is járt. Magyar részről 368 fő esett el és 700 sebesült meg. Az ostromnak volt még egy, szerencsésen végződött epizódja. Havas József cs. kir. biztos még április 22-én felszólította a lakosságot, hogy a cs. kir. csapatok távozása esetén viselkedjen nyugodtan, különben a városokat és a Lánchidat ágyúzni fogják. Akatonaság lebontotta a pesti Újépületet a Lánchíd pesti hídfőjével összekötő cölöpműveket, felszedte a Lánchíd úttestét, majd felgyújtotta a hajóhidat. A budai Lánchíd-hídfőt a várral összekötő cölöpmű védte a vár vízellátásához szükséges vízkiemelő gépeket; ezt Hentzi várparancsnok őrséggel látta el. Hentzi a budai parti bal oldali lánc alá, a hídpillér és a lánckamra között négy robbanótöltetű ládát helyeztetett el, hogy szükség esetén felrobbanthassa a hidat. Adam Clark látszólag készségesen segédkezett az előkészületekben, ugyanakkor nem szivattyúztatta ki a lánckamrába szivárgó vizet, majd összetörette a szivattyút. A Buda alá érkező Görgei felszólította Hentzit a híd, „e felséges mestermű” 604
