Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
II. hadtestbe, ahol szintén végigharcolta a tavaszi hadjáratot. Júniusban mindhárom század a VIII. hadtestbe került, s Kosztolányi ezredes csallóközi harcaiban vettek részt. Itt halt hó'si halált a nyárasdi ütközetben Nó'dl Imre kapitány. (Ez a század már május eleje óta Kosztolányi hadosztályába volt beosztva a csekélyke lovasság kiegészítésére.) Klapka ezt az ezredet is bővítette 1849 szeptember elején egy negyedik századdal. A Komáromban lévő (korában II. hadtesthez tartozó) önkéntesekből álló kun lovascsapatot osztotta be az ezredbe, amelyet újoncokkal töltött fel. A négy századból álló alakulat parancsnoka Bobory Kálmán alezredes lett, a másik osztály parancsnoka pedig Csomortányi Lajos őrnagy. Mindkét törzstiszt a Jászkun-kerület házi ezredében, a Nádor-huszároknál kezdte katonai pályafutását. Bobory kadétként hagyta ott a szolgálatot, Csomortányi hadnagyságig vitte a császári-királyi hadseregben, tehát inkább csak csapattisztek voltak, jelentősebb elméleti képzés nélkül. Helyüket azonban így is jól megállták. A Lehel-huszárok a július 30-i bal parti kitöréskor tüntették ki magukat, illetve szeptember 5-én Csomortányi őrnagy osztálya Hetény mellett vert szét egy túlzottan magabiztos kozák csapatot, szintén a bal parton. Ebben az akcióban sikeresen alkalmazták a rajtaütést, mégpedig úgy, hogy az egy szabályos, XVII. századi lesvetésnek is elment volna. A Lehelhuszárok egyik százada futást színlelve csalta maga után Ogyalla felől a kozákokat, akiket a lesben álló Csomortányi-osztály támadott oldalba, tökéletesen szétverve őket, sok foglyot ejtve. Miután Klapka személyesen is jelen volt, a huszárok ennyivel nem elégedtek meg, hanem zárt rendben rohamra indultak a kozákokat követő ulánusok ellen is, bizonyítva ezzel, hogy a szabályzatokban lefektetett harceljárásokat is ismerik, de az orosz lovasság nem kívánt közelebbi ismeretséget kötni a magyar huszárokkal, s összecsapás nélkül meghátrált. A hadosztály utolsó alakulata a 17. (Bocskai) huszárezred Kaszap János őrnagy vezette osztálya. Ez is újonc huszárezred volt, felállítása 1848 november végén kezdődött el a Hajdú-kerületben a Bocskai önkéntes csapat lovasságából, illetve sorozott újoncokból. Az osztályt 1849 márciusában As- bóth Lajos tartalék hadosztályába osztották be, s a tavaszi hadjárat során Pest alatt került a II. hadtest állományába. Ezzel a hadtesttel került Komáromba, miután a júniusi ütközetekben (különösen Perednél) kitűnően helyt álltak. Komáromban mégis szomorú véget ért ennek a különben jó hírű alakulatnak a története. 1849. július 30-án részt vettek a bal parti kitörésben, majd augusztus 3-án az ostromzár szétzúzásában is, ahol a Krivácsy-hadoszlop tevékenységét támogatták. A mócsai sáncok elfoglalásakor sikerrel űzték el a harctérről a császári ulánusokat. Ebben az akcióban az alakulatot az a László Endre kapitány vezényelte, aki 1848 májusában őrmesterként a Lenkey-féle Würt- temberg-huszárszázad Petőfi által is megénekelt hazaszökését megszervezte. Augusztus közepén az erődrendszer sáncai mögé végrehajtott kényszerű visszavonás után többnyire előőrsi szolgálatot láttak el a Bocskai-huszárok, s ebből lett a baj. A huszárok a fegyverletétel elől Komáromba menekülő honvédektől értesülhettek arról, hogy Komáromon kívül nem létezik már számottevő magyar katonaság, s hogy ezredük többi századai nagyrészt feloszlottak s hazamentek. A Komáromban szolgáló osztály egyik százada - a Bocskai595
