Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rosonczy Ildikó: "Egy maroknyi elkeseredett ember" - A Tömösi-szoros és Brassó fellegvárának bevételéről
A brassói fellegvár déloldali látképe a belváros északkeleti szögerődével között, a podóliai ezred egyik zászlóalját azokban a várhegy lábánál húzódó kertekben helyeztük el, amelyek elválasztották egymástól a várost és a várat. Az egyszerű puskákat itt nem lehetett használni, a lövészzászlóalj karabélyaival azonban el lehetett ló'ni egészen a várfalakig; ehhez a zászlóaljhoz este egy lövész század is csatlakozott. 2. A 4. közepes üteget éjjel átvontattuk a városon és Renfeld tábornok Rozsnyó felöl azon a dombon2 állíttatta fel, ahonnan kényelmesen lőhette a várat. Június 9-én (21-én) hajnalban az üteg és a lövészek ló'ni kezdtek. A várból eró's tűz volt a válasz. A tűzpárbaj körülbelül reggel hétig folytatódott, ekkor azonban ívin tábornoknak, a tüzérség parancsnokának a segédtisztje Lüders tábornokhoz vágtatott azzal a jelentéssel, hogy két ágyúnak csaknem az egész személyzete elesett, egy tiszt elveszítette fél lábát, az ágyúk pedig megsérültek. Tüzérségünk megpróbálta a vár falát áttörni; de kiderült, hogy a bástyák és a köfó'falak elérik az egy szazseny3 4 szélességet, az évszázadok során cementtel erősítették meg c'íket, így golyóink alig tettek kárt bennük, s vagy széttörtek vagy visszapattantak róluk. A ló'rések védelmében a nagyobb űrméretű magyar ágyúk súlyos károkat okozva büntetlenül ló'tték a mieinket, amelyek egy dombon álltak, s a vár a domb fölé magasodott. Egy maroknyi elkeseredett ember hosszasan megakadályozhatta a vár számunkra olyannyira szükséges mielóhbi bevételét. Lüders tábornok utasította tüzérségünket, hogy fokozza működését, azt csak a bombázásra korlátozva, és fedezékkel, ha kell fóldhányással biztosítsa a lövegeket. A sérült ágyúkat kijavították, a ló'2 Barcarozsnyó felől a Postarét feletti magaslaton. 3 Régi orosz liosszmérték, egy szazseny 2,13 m. 4 Valószínűleg Bihari Sándor főhadnagy, a marosvásárhelyi református kollégium későbbi tanára. 579