Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma
besültet, 1 foglyot és 1 eltűntet veszítettek, a magyar veszteséget több mint 40 halottra becsülték. A zsákmány nem volt különösebben komoly, azonban az egyik elfoglalt házban megtalálták az egyik magyar század parancskönyvét, s benne Bem 1849. június 27-én Tekén kiadott napiparancsát. E parancsból kiderült, hogy a cs. kir. és az orosz csapatok betörtek Erdélybe, s a hír a váró'rség őszinte megkönnyebbülésére szolgált, és tagjai nagy örömmel fogadták. A következő' komolyabb kitörésre csak július 13-án került sor, s ennek célja az erődöt körülvevő erők létszámának megállapítása volt. Az akcióban egy század román-bánsági határőr és a könnyűlovas osztag vett részt. Ez utóbbinak sikerült egy magyar röppentyűállványt zsákmányolnia, amelyet aztán közszemlére tettek ki az erődben. Július 21-én a Károly-kapu felett kicserélték az előző év októbere óta alaposan elrongyolódott zászlót, s az ríj zászlóra még ráírták: „Győzelem vagy halál”. August ezredes az ünnepélyes alkalom örömére köszöntőt mondott I. Ferenc Józsefre és I. Miklós orosz cárra. A magyarok felfigyeltek a mozgásra, s puskatűzzel árasztották el az ünnepség színhelyét, amit az őrség hasonló élénkséggel viszonzott. Július 25-én a várőrség megfigyelői úgy vélték, hogy a magyarok erősítéseket kaptak. Július 25-én Munzath főhadnagy Magyarigen felől néhányszáz román fölkelővel megpróbált áttörni a magyar vonalakon, de kénytelen volt Zalatna felé visszavonulni. A várőrséghez tartozó könnyűlovas század a Mammut-hegy felé végzett felderítést, de aztán az Akasztófa-hegy felől feltűnő magyar csapatok miatt kénytelen volt visszahúzódni az erődbe. Ezen a napon Stein Szerdahelynél állomásozó előőrseit az oroszok megtámadták és szétverték. Stein érezte, hogy a támadással fenyegető oroszokkal a hátában nem folytathatja tovább az ostromot, ezért a blokád megszüntetése mellett döntött, és megkezdte csapatai visszavonását a Maros bal partjára. Az őrség 25-éről 26-ára virradó éjjel érzékelte, hogy a magyarok megkezdték elvonulásukat. Hajnali három órakor Stein leégettette a Marosportust Várad- jával összekötő cölöphidat. Július 26-án hajnalban a várőrség öt gyalogszázada és a könnyűlovasok kimerészkedett a várból, átvizsgálta a környéket, s a magyarok által hátrahagyott élelmiszerkészletekkel vissza-masírozott az erődbe. Ezen a napon érkezett az első hiteles híradás a vár-őrséghez az erdélyi hadihelyzetről Eduard Clam-Gallas altábornagytól, az erdélyi cs. kir. hadtest parancsnokától. Július 29-én Marosportus és Váradja között a cs. kir. és a magyar csapatok kisebb tűzpárbajt vívtak egymással, komolyabb eredmény nélkül. Július 31-én Hassford orosz tábornok arról értesítette a várőrséget, hogy csapataival Gyulafehérvár felé közeledik. August ezredes erre elhatározta, hogy másnap megtámadja a Váradján állomásozó magyar csapatokat. Mivel Stein erői ekkor már Szerdahelynél állottak, a támadók Váralját üresen találták. Stein ezen a napon súlyos vereséget szenvedett és Szászsebesig húzódott vissza. A várőrség kiküldött csapatai erről mit sem tudtak, s a Váradján hátrahagyott készletek elszállítása után visszatértek az erődbe. Stein csapatai augusztus 2-án nemcsak Váradját szállták meg, de Marosportust is. A várőrség erre újabb kitörést hajtott végre, s mindkét helységből elűzte a magyarokat, akik Szászsebes felé húzódtak vissza, de este ismét megszállták Váradját. A várőrség ezt követően augusztus 10-éig mit sem tett. Augusztus 10-én Váradja 571
