Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma
és Aivine felé újabb felderítő akciót indított, de aztán ismét visszahúzódott a várba. A várőrség augusztus 12-én arról értesült, hogy Lüders orosz gyalogsági tábornok csapatai ismét elfoglalták Nagyszebeni, Szerdahely felé tartanak, hogy Szászsebesnél megtámadják a magyarokat. Ezért a haditanács elhatározta, hogy megpróbál együttműködni az oroszokkal, s oldalba támadni a magyar csapatokat, s veszélyeztetni visszavonulásukat. Az akció azonban elkésett. Stein ugyan súlyos vereséget szenvedett, de a várőrség csapatai nem tudták elvágni a visszavonuló magyar csapatok útját, s amikor Poklosnál megpróbálták megakadályozni a magyarok átkelését a Maros jobb partjára, az oroszok már megelőzték őket. Ezzel a sikertelen akcióval ért véget Gyulafehérvár meglehetősen furcsa ostroma. A császári történetírás a későbbiekben Gyulafehérvár dicső, 144 napos védelméről beszélt, s nem győzte kiemelni a várőrség páratlan hősiességét és kitartását. A valóságban a magyarok nem jutottak túl az ostromműveletek első szakaszán, a megfigyelésen. A tényleges körülzárolásra, illetve az ostromra sor sem került. A várőrség és az ostromsereg arányai az előbbieknek kedveztek. Stein Miksának, az ostromsereg parancsnokának voltaképpen lehetetlen feladat jutott: meg kellett próbálnia bevennie egy korszerűnek mondható, megfelelő tüzérséggel ellátott erődöt, s közben meg kellett akadályoznia a román fólkelők áttörési kísérleteit. Stein megtette, amit megtehetett, s június elejétől meg tudta akadályozni a várőrség és a román fólkelők közötti kapcsolattartást. Az orosz betörés után Stein dolga méginkább megnehezült, főleg azután, hogy Hassford csapatai július végén elérték Szerdahely környékét. Jól döntött, amikor feladta az erőd megfigyelését, s inkább az orosz csapatokkal próbált meg szembeszállni. A várőrség pedig nemigen mutatott jelentősebb aktivitást azután sem, hogy a magyarok megszüntették a vár körülvételét. Gyulafehérvár erődje 1849 júliusától kezdve voltaképpen semmilyen komolyabb szerepet nem játszott az erdélyi hadműveletekben. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy az ostromsereget akár már június végén el lehetett volna vezényelni a hadszíntér valamelyik veszélyeztetett szakaszára, ahol nyilván nagyobb hasznot hajtott volna, mint egy olyan erőd alatt, amelynek őrsége legfeljebb a várágyúk hatókörében mutatott komolyabb aktivitást. 572