Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma

Részlet a temesvári csatából

hozott, mintegy 100 fölkelő nem tudott áttörni, s ezek visszatértek a várba. Május 31-én Axente újabb áttöréssel próbálkozott, ám ezúttal sokkal kisebb sikerrel járt, mint 17-én. A várőrség ostromnaplója szerint nem tájékoztatta előre szándékáról a várőrséget, s így az nem tudott időben beavatkozni a küzdelembe. A reggel 5 órakor intézett támadást a magyarok véresen visszaverték, maga Axente is csak a szerencsének köszönhette megmenekülését.

Közben Stein megkezdte az ütegállások kiépítését, amelyet a vártüzérség igyekezett akadályozni, de meglehetősen kevés sikerrel. Június 23-ára elkészültek az ütegállások az Akasztófa-hegyen. Steinnek összesen 2-2 hatvan- és harmincfontos mozsár, 8 tarack és 15 röppentyű állt rendelkezésére, ezeken kívül összesen két hatfontos tábori lövege volt. A vártüzérség tehát mennyiségét és tűzerejét tekintve továbbra is messze felülmúlta az ostromlókét.

Június 24-én Stein megkezdte a vár lövetését. A magyar ütegek reggel fél öttől délután egyig szórták lövedékeiket a várra, de magukban az erődítésekben nem sok kárt tettek. 11 óra tájban egy rakéta felgyújtotta a püspöki istálló tetejét. A tűz gyorsan terjedt, s rövidesen a püspökség több épülete, a székes- egyház egy része, s az egyik katonai raktár is tüzet fogott. Leégett a várparancsnokság épülete, a szeminárium és az iskolaépület, a ferences templom és kolostor. Egy óra tájban egy parlamenter jelent meg a vár előtt, de mivel a tüzelés folyt, az ostromlottak nem engedték be. Rövidesen az ostromlövegek abbahagyták működésüket, s a várparancsnok fogadta az újabb megadási felszólítást hozó hadikövetet. Időnyerés céljából délután 5 órára ígérte a választ.

569