Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Hajagos József: Komárom 1848 szeptemberétől decemberig

szerveződött, míg a korábbi azonos sorszámú az 54. és 57. zászlóaljakba osztódott szét), a 37., a 40., a 46., az 57. (az eredeti 18. honvédzászlóalj utoljára felszerelt századaiból), a 64., a 70. (az 1. és 2. dunántúli önkéntes nemzetőr zászlóaljakból), a 71. (a Szász János féle kombinált nemzetőr zászlóaljból és a 2. pesti önkéntes nemzetőr zászlóaljból) honvédzászlóaljak, a 2. Sándor gyalogezred 3. zászlóalja, a 34. Porosz gyalogezred 7. osztálya (2 század), a 13. Hunyadi-huszárezred 1 százada, az 1. honvéd lovasüteg és a vártüzérség. A felsorolt alakulatok létszáma nagyjából 11 000 főre tehető. A várőrség az előzetesen tervezetthez (15-20 000) képest kisebb volt, hiányos felszereléssel és hiányos kiképzéssel. Komárom azonban alkalmasnak látszott arra, hogy a hiányosságokat pótolni tudják, illetve arra, hogy ellensúlyozza a kiképzésben és a harcértékben mutatkozó negatívumokat. S miután a császáriak sem voltak felkészülve Komárom ostromára, Komárom védői teljesíteni tudták feladatukat. Nagy létszámú ellenséget kötöttek le, elvonva azokat a főhadszintérről. S tették ezt mindaddig minden felmerülő nehézség ellenére, míg 1849. április 22-én, illetve április 26-án a Görgei vezette magyar fősereg fel nem mentette Komáromot az ostrom alól.

Részlet a komáromi harcokból

539