Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Molnár András: Lipótvár feladása
MOLNÁR ANDRÁS Lipótvár feladása I. Lipót német-római császár és magyar király egy szabályos hatszög alakú, fülesbástyákkal megeró'sített, olasz mintájú várat építtetett a Vág folyó jobb partján, Galgóccal átellenben. Az építtetőjéről Lipótvárnak nevezett eró'dít- mény - a törökellenes harcok során - az ellenség kezére került Érsekújvárral szemben biztosította a felvidéki területeket. Noha Lipótvár később elveszítette stratégiai jelentőségét, és a XIX. századra teljesen elavult, a szabadságharc idején mégis jelentősebb ostrom árán tudták csak bevenni a császáriak. 1849. február 2-án ebben a várban ért véget a Szombathelyen alakított 7. honvédzászlóalj pályafutása. A 7. honvédzászlóaljat Vas, Zala és Sopron megye önkénteseiből szervezték meg 1848 júliusában a vasi megyeszékhelyen. A zászlóalj felszerelése, kiképzése és gyakorlatozása augusztusban Pápán folytatódott, majd szeptember elején Nagykanizsára, a horvát betörés elhárítására felállított magyar védelmi vonal megerősítésére rendelték őket. Jellacic támadását követően a magyar sereg kötelékében a Balaton északi partján vonultak vissza a főváros felé, egészen a Velencei tóig. Szeptember 29-én résztvevői lettek ugyan a pákozdi csatának, de csak a magyar balszárny tartalékaként, így harcba nem kerültek. A 7. honvédzászlóalj első „fegyverténye” a Bécs irányába hátráló Jellacic lemaradozó horvát katonáinak Székesfehérvár környéki összefogdosása volt. A Jellacic-ot üldöző magyar sereg többször is átlépte az osztrák határt, míg október 30-án végre támadásra szánta el magát. A 7. honvédzászlóalj önkéntesei a schwechati ütközetben estek át a tűzkeresztségen, miközben a fejvesztetten menekülő magyar sereg visszavonulását fedezni próbáló ágyúkat biztosították. 1848 novemberének elején a 7. zászlóaljat is Simunich császári tábornok csapatainak kiűzésére vetették be a Nyugat-Felvidéken. AGuyon Richárd parancsnoksága alatt álló magyar hadtest Morvaországba szorította vissza a császáriakat. A Kis-Kárpátokban a 7. honvédzászlóalj katonái is tűzharcot vívtak az ellenséggel. November közepétől december közepéig a feldunai hadtest nádasi dandárjában, a Kis-Kárpátok hágóinál teljesítettek előőrsi szolgálatot. Szolgálati körülményeik rendkívül mostohák voltak; a zászlóalj lerongyolódott, a honvédek éheztek, fáztak, sokan betegeskedtek. Több kisebb- nagyobb összeütközés után december közepén megindult a császáriak általános támadása. A nádasi dandár visszavonult a túlerő elől, a 7. zászlóaljat pedig Lipótvár védelmére rendelték. A kis erődítmény védőseregének létszáma a 7. zászlóalj legénységével együtt is alig haladta meg az 1500 főt. A vár állapota, felszereltsége, és mind 540
