Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hajagos József: Komárom 1848 szeptemberétől decemberig
amelyet egyesített az ungi önkéntes nemzetőrökkel (180 fő') Buttler Sándor gróf őrnagy parancsnoksága alatt, a pesti csatárok és a szabolcsi önkéntesek jelen lévő' 1-1 századát (200, illetve 180 fő), a Komárom megyei önkéntesek 3 századát (330 fő), Esztergom megyei és városi nemzetőröket Maurovich Károly őrnagy parancsnoksága alatt (1252 fő), Komárom megyei nemzetőröket Csuzy János őrnagy parancsnoksága alatt (3000 fő), valamint a Turszky-zászlóaljat (340 fő). így Komáromban október 20-án csak a még meglehetősen rosszul felszerelt 17. és 25. honvédzászlóalj századai, valamint a Kossuthtal előző nap Komáromból érkezett 800 esztergomi nemzetőr maradt. Ide érkeztek meg még októberben a 18. honvédzászlóalj Vácon szerveződő századai is. A18. és 25. honvédzászlóalj századai nem sokáig maradtak Komáromban. Kossuth október 28-án arra utasította Majthényit, hogy indítsa Pozsonyba Mihályi Károly őrnagy parancsnoksága alatt a 18. honvédzászlóalj három századát és a 25. honvédzászlóalj 400 emberét. Ez az alakulat a Vág völgyébe betört Simunich altábornagy elleni hadmozdulatokban vett részt. November folyamán a 18. és a 25. honvédzászlóaljak Komáromban maradt részei is eltávoztak. A leglassabban szerveződő 17., de a 18. honvédzászlóaljhoz is azonban fölös számban érkeztek az érintett vármegyékből újoncok. November 30- án a 17. honvédzászlóalj parancsnokságát ellátó Sulcz Félix százados arról számolt be, hogy a zászlóalj létszáma eléri az 1800 főt, s így 475 fős felesleggel rendelkezik. A Komáromba szállított fölös számú újoncokból kezdték el megszervezni a szolgálati helye szempontjából leginkább komárominak tekinthető honvédzászlóaljat, a 37.-et. Ez megalakulásától a kapitulációig Komáromban szolgált. Ennek szervezése december végéig elhúzódott. December folyamán érkezett ide Zólyom vármegyéből a Ruttkay István alispán által szervezett önkéntes nemzetőrzászlóalj, amely honvédzászlóaljjá átalakulva később a 64. számot kapta. Végleges felszerelése ennek is itt fejeződött be. A 17. honvédzászlóalj viszont december közepén eltávozott az erődből. Eredetileg a feldunai hadsereg megerősítésére volt szánva, az Északkelet- Magyarországon kialakult válságos katonai helyzetben azonban a Miskolcon újjászerveződő északi magyar hadtest megerősítésére vezényelték. Időközben komoly problémák mutatkoztak az erődben szolgáló tüzérség körében. Az 5. Belvardo-tüzérezred itt szolgáló századának katonái, nagyjából 100 fő, egyre inkább megbízhatatlannak bizonyultak, s december 18-án eltávolították őket. Csak 6 fő vállalta közülük a további magyar szolgálatot. A képzett tüzéreknek a kiválása nagy érvágást jelentett a védelemre való felkészülésben. A vár tüzérségét ténylegesen szervező Krivácsy József százados azonban nagy energiákkal igyekezett pótolni a hiányokat. Novembertől már Komáromban teljesített szolgálatot az 1. honvéd lovasüteg is Mi- hálovics József főhadnagy parancsnoksága alatt. December közepén bekövetkezett a császári főerők támadása, amely elől a magyar csapatok kénytelenek voltak visszavonulni. A december 16-i nagyszombati vereség után a Duna északi partján visszavonuló csapatok Aulich Lajos ezredes vezetésével december 19-én érték el Komáromot. A komáromi várőrség megerősítésére a Kosztolányi Mór alezredes vezette dandárt hagyták hátra, a többi alakulat pedig csatlakozott a Dunától délre visszavonuló Görgeihez. A várőrséget a következő alakulatok alkották: a 7. (1 század), a 15. (3 század), a 18. (ez a Komárom megyei önkéntes nemzetőrökből 538
