Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Hajagos József: Komárom 1848 szeptemberétől decemberig

Mertz báró, altábornagy is, aki 1848-ban már a 72. évében járt, túl azon a koron, amelyet aktívnak lehetett nevezni. Beosztása a végsó' nyugdíjazás előtti magasabb fizetést biztosította számára.

Komárom helyzetében az első változást 1848-ban V. Ferdinánd május 7-i rendelkezése hozta, amely a magyarországi császári-királyi katonai hatóságokat a magyar hadügyminisztériumnak rendelte alá. Ez azonban még legfeljebb csak a szolgálatban hosszú időt eltöltött tisztek számára jelentett nehezen feloldható dilemmát, nevezetesen azt, miként lehet egy birodalomnak két hadügyminisztériuma, s melyik parancsainak kell engedelmeskedni? Lényegesebb változások következtek be 1848 júniusától. Ettől kezdve Komárom a szolgálatot teljesítő alakulatok szempontjából szabályos „átjáróházzá” változott. Június 12-én Pestről ide vezényelték az 1. és 2. honvédzászlóaljakkal összeverekedett olasz legénységű 23. Ceccopieri-gyalog- ezred egyik zászlóalját. Ezek azonban nem maradtak itt tartósan, mert hamarosan tovább vezényelték őket Pozsonyba. Augusztus végén 4 századukat ismét Komáromba vezényelték, akik rövid, pár napos pesti kitérő után szeptember 16-án ismét visszatértek Pozsonyba. Ugyanakkor még júniusban a délvidéki szerb lázadók elleni küzdelemre elvezényeltek Komáromból két korábban ott szolgáló zászlóaljat (a Shwarzenberg-, illetve Estei Ferdinánd- gyalogezredieket). így lényegesen megnehezült az őrszolgálat ellátása is. Szeptember 8-án Pestre vezényelték a Turszky zászlóaljat is, de az még ebben a hónapban hamarosan visszatért. Noha úgy tűnik, hogy csak jöttek-mentek a különböző sorezredbeli alakulatok Komáromba be és ki, ezt azonban minden alakulat nem tehette meg. Szeptember 15-én Komárom lakossága a hajóhíd felszedésével megakadályozta, hogy a német legénységű 12. Vilmos-gyalog- ezred egyik zászlóalja bevonuljon a várba. (Az ezred másodtulajdonosa egyébként Mertz altábornagy volt.) Ez az eset Mertz azon kísérletével volt kapcsolatban, amelynek révén megbízható várőrségre akart szert tenni, hogy Komáromot megtarthassa a császár hűségén. Lehetőségei azonban annyira korlátozottak voltak, hogy elképzeléseit a lakosság is meg tudta akadályozni.

Július és augusztus folyamán az újonnan szervezett honvédzászlóaljak is megfordultak Komáromban. A Győrben alakuló 5. honvédzászlóalj július 24-én érkezett Komáromba és augusztus 5-én indult el a délvidéki táborba. A Pozsonyban szerveződő 4. honvédzászlóalj augusztus 9-én érkezett Komáromba. Innen augusztus 15-én indították el 2 századát a verbászi táborba, míg a többi 4 századát augusztus 20-án Eszékre vezényelték. Az említett két zászlóalj felszerelése lényegében Komáromban fejeződött be. S ezzel máris kitértünk Komáromnak egy olyan funkciójára, a honvéd alakulatok felállítására és felszerelésére, amely az őszi hónapokban is egyik fontos szerepe lesz. A felszerelés mellett az 5. és a 4. honvédzászlóaljak az őrfeladatok ellátásában is részt vettek. Az 5. zászlóalj több mint egy tucat embere még továbbra is Komárom megyében maradt őrszolgálatra vezényelve. Sokan maradtak vissza a komáromi katonai kórházban is, az 5. honvédzászlóaljból pl. 42 fő. „Felépülésük” meglehetősen lassú volt, mert még az október 20-i létszámkimutatásban is szerepelnek a komáromi kórházban hátramaradtak.

A csapatok jövése-menése, de leginkább az elmenetele, az erődítmény parancsnokságát nehéz helyzetbe hozta. Egyrészt nem rendelkeztek elegendő emberrel az őrszolgálat ellátására, másrészt pedig megbízható csapatok

526