Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben

vonultak Marcaliból, január 21-én Heinrich Sebottendorf von der Rose őrnagy megszállta Kaposvárt. A felkelő' csapatok még ezt megelőzően elhagyták a megyét és Pécsre vonultak a szabadcsapatokat szervező Nemegyei őrnagy vezetésével.

Megkezdődött az osztrák csapatok felvonulása Baranya megye ellen. A katonai eseményeket egy téves híradás gyorsította fel. Czindery László január 23-án azt jelentette Nugentnek, hogy Damjanich ezredes 500 emberrel Ver- bászról Eszék felé húzódik, hogy Nemegyeivel egyesüljön. Lazar Mamula ezredes ugyanezen a napon szintén 3000M000 fős, több ágyúval rendelkező baranyai seregről tudósított, azt is hangsúlyozva, hogy Eszékről reguláris egységek is érkeztek Pécsre. Nugent Windisch-Grátznek január 25-én még jelentősebb magyar haderőről ír - 4000-5000 nemzetőrhöz és néhány száz reguláris gyalogsághoz Damjanich 600 fővel csatlakozhat, ezek a csapatok 19 ágyúval rendelkeznek. Megítélése szerint veszélyes ellenállási központ alakult ki Baranya megye déli részén az eszéki erődre támaszkodva, amely azzal járhat, hogy a gyengén felszerelt csapatokkal létrehozott laza ostromgyűrűt Eszék körül felszámolják, illetve Dél-Dunántúlon az ellenállást kiszélesítik. Ennek megakadályozására erőátcsoportosítást és gyors támadást határozott el.

A Fehérvár felé menetelő Dietrich tábornok visszarendelésével joggal számított sikerre, hiszen 6000 gyalogossal, 800 lovassal és 4 üteggel rendelkezett.

Az osztrák hadi készülődések hatására Nemegyei Pécs feladása mellett döntött, s január 26-án gyors menetben vonult Mohácsra. Batthyány és Kossuth azonban azt várta tőle, hogy az eszéki sereggel egyesül, és így nemcsak a vár sikeres védelmét biztosítja, hanem támadó hadműveletek lehetőségét is megteremti. A kormánybiztos felháborodva értesült arról, hogy az őrnagy a dél-dunántúli megyék újoncállományával, lovas csapataival, és minden felszereléssel Mohácsra vonult vissza, ahonnan a hírek szerint Szegedi-e akazja seregét vezetni. Újabb futárt küldött Nemegyeihez és megparancsolta, hogy a legegyenesebb úton Dárdára, Eszék alá vonuljon, a parancs megtagadásának esetére hadbírósággal fenyegette meg. Nemegyei visszautasította Batthyány felszólítását, és azt hangsúlyozta, hogy az Eszéket körülzáró csapatok hátba támadásával nagyobb szolgálatot tehet. Az Eszéken megtartott közös haditanácson arról határoztak, hogy Nemegyei nem vonul a várba, hanem a Bács megyei Zombor városának megsegítésére indul. Batthyány az őrnagy rendelkezésére bocsátotta a felkelő megyék lovasságát, Nemegyei viszont ígéretet tett arra, hogy gyalogságának és tüzérségének egy részét Eszékre irányítja. A megállapodást nem tartotta be, teljes haderejével 1849. február 1-e és 3-a között átkelt a Dunán.

Baranyában minden ellenállás megszűnt. Január 28-án az osztrák csapatok megszállták Szigetvárt, 30-án gróf Pálffy János és Dietrich tábornokok által vezetett csapatok birtokba vették Baranya központját. Az eszéki erőd tartotta még magát, de a városban már Trebersburg parancsolt.

512