Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VFKhFK yv/vj CZETHOFFER CSABA Mikor tenger haraggal tombol A telihold - a nagy halotti maszk, éji oszlopfőn Ady-herma - krisztus-keresztre süt az erdőn; túl világi hunn, új legenda. Sorsunk meghasadt sámántükre: ős-tekintet; s felhőkbe szaladt föl-földobott kő - visszahullva tört Egész a Kárpátok alatt... Kivert ebekként kiülhetnénk lázáros szemmel megcsodálni, vonítván ezüst kaszacsonkra, székely Dózsa György unokái! Hites őrző; csillagi strázsán sápadt szigorán mit sem enyhít a szégyen pírját előcsaló magyar Pimodán - erről ennyit! • S beleremeg a Duna-tájék, mikor tenger haraggal tombol, süvít: - Ugocsa non cor#natü! - szél-sudarú vad istenostor. Mert minden eladó Csillog-villog május kirakata - portékáit kívülről nézvén színjózanul látnom kell, belátom: szerelemrészegként soha már, soha... Pedig szép volna, gyönyörű kísértés, mint a hitetlennek újra élni Istent, lázasan orgonák közé zuhanva, méhek, darazsak édenében ismét madárfütty-glóriásan. Ámbár az ígéret Földjével áltatott együgyű vesztesek bolydult vásárterén csókjaim eszelős rohamával kiürült arcokba égnék: szégyenbélyeg! Mert minden eladó s mivel eladható: csábíthat május kínálata - engem sírkővel megjelölt álmodok szívéig sajdít, versidegszálat a gyötrelmes, éber várakozás. Egy álom tovább álmodása Mostanság sok-sok ablakról álmodom, végigcsorogják KOSZTOLÁNYIS TINTÁK: „legszebb a sárga" a Napból lázfolyón, versével telnek színes üveg-irkák s Örök Rejtező, Kit mögéjük látok, e fény-piszkozat az Ő kézírása, s míg sötét rabbá tesznek pillarácsok, mindez egy álom tovább álmodása: hazányi képsor tévelygő vakoknak, ennyi volna csak, törékeny részegész, melyet naponta ragyogóra moshat ecetes spongya; s durván a létezés odavet, menjek ódon keresztjével Golgota iránt: az Emberiséggel!
