Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XXIII VERSEK Az utánunk jövőknek Záróra A Pál utca, a farakások. NEMECSEK ERNŐ ott közlegényként a vörösingesek ellen csupa nagybetűsen: HŐSKÉNT................ S a történet folytatása örökség, mit tovább adunk: összkomfortos árulásba beépíthetetlen a Grund! A méhes ürügyén A kertben, hol zsong a méhes, s misztikus röppályán ível a mézarany - ím, elidőz Hamvas Béla Berzsenyivel. Poharukban lángol a bor. Könyv, toll az asztalon s papír, éberen reá a lélek álommélyről sorokat ír, míg kívül zihálva zajlik a por-lények karneválja; Nap láváz; nyárvégi hőben sem foszlik szét Maya fátyla; s honnan szociális „kenyőcs" trükkjével elorzott mézek .....................ü! A kasokba - így normális - tovább gyűjtenek In honorem Bohumil Hrabal Elment Hrabal... - a csönd ágyúi sort lőhetnek tiszteletére és a jegenyék gyászőrsége fölmeredhet némán az égre. Macskái mind utána szöknek, irhájuk, a huszadik század sohasem volt fenékig tejfel - nincs rá mentség, csak magyarázat: porondjáról föld alá söpört szereplői számlánkra írva teherszerelvény-tömör éjben vesztegelnek, vereséglista! S szökünk másféle papírsíkra, történetünk vezérel, ami e zavaros világban csoda: halhatatlan sörgyári sztori ' pikáns humorral fűszerezve, s mint a többi: lényünkhöz illő, csehül és a szeretet nyelven ránk testálta bölcsen a Szerző, aztán - ZÁRÓRA - visszavonult, fellegek mögül idesejlik: hallgat - Istennel? Egymagában? -, ül törzshelyén, nézi a semmit... a méhek.
