Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
Az első hangok í. Hajód nem te kormányzód - elfogadhatod. Csodáit az útnak nem adhatod tovább. Tested árbocnak kötve, majd hallgatod az éneket, s mosolyognak rajtad az ostobák betömött fülekkel. Tesznek-vesznek, mossák a padlót. Csapják a kártyát, köpnek, röhögnek. Az egyiken szakadt ruha léleknek temploma! - foltos és büdös. A másiknak orra és szeme is vörös. S az a fiatal! Elpirul, ha előrehajol, így árulkodik e durva férfiak között eltöltött hajnalairól. 2. Benned északot délt rendez a múlt ereje. Mindegy, a csillagok fölül valaki figyel-e. Mióta kötelek kékítik kezeid, gyors hervadásnak indult körülötted a.világ. Rab a Nap. Látod. A tenger. A horizonton az ég, ahogy kékre vált. S itt a deszkákon ez a pár nyugtalan ember a jelennel vigasztalja magát. Azt hiszik, azért mocorogsz, mert már hallod is a szirének énekét. Nem tudják, hogy átkozod őket. Nem is fordulnak feléd. Pedig akkor már rég sikongsz és vacog kemény fogad, amikor meghallod az első hangokat.
