Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Gál József: "Az illusztráció - kisérőzene"
alak, hogy alig mert hozzányúlni az ember. Egyszerűbb a feladat, ha mesefigurát kell megeleveníteni: Aladdint, Naszreddin Hodzsát vagy Münchau- sent.- Mi is akkor az illusztráció?- Kísérőzene. Bár van egy remekmű: a Biblia, amely a kísérőzene funkción túl is sok-sok művésznek adott inspirációt önálló művek elkészítésére. Illusztrálta Rembrandt, Dürer, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Dürer felesége - mondják - a piacon árulta ezeket a metszeteket. Egyébként mindig, ma is sokan merítenek ihletet ebből a műből. Minden kor jelentős művészei készítettek és készítenek illusztrációt. Ezeknek azonban már koránt sincs alapvetően meghatározó funkciója. Inkább a kiegészítő, az esztétikai köntöst emelő funkció lett a domináns.- Az epika, a dráma szinte kínálja a vizuális megjelenítéshez önmagát, az elvonatkoztatott témájú írások már kevésbé. Milyen feladatot jelent a filozofikus jellegű alkotások illusztrálása?- Ezen nem sokat tűnődtem. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy a filozofikus hangvételű írások - az intellektuális vagy esztétikai élményen kívül - semmiféle illusztrációs inspirációt nem adnak. Camust nagyon nagyra tartom, de illusztrálásra bizony nem ösztönöz. És úgy látom, hogy a XX. századi irodalom nagyon magának való világ. Lehet hogy azért, mert az általa ábrázolt világból valamiképpen érintve vagyunk, lehet, hogy azért, mert csak a filozófiai értékeket mozgatja és nem a vizuálisát. Szent Jeromos 486
