Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Gál József: "Az illusztráció - kisérőzene"

Romantikus lap kutyafogattal II.

A mi áttelepülésünk után azonban hamarosan megkezdődött az államosítás, ezt követte a kitelepítés, és a csodálatos szőlőkultúra rövid idő alatt tönkrement. Sopron példája tudatosította bennem, hogy egy-egy táj évszázadok alatt kialakult kultúráját milyen hamar tönkre lehet tenni.

Sopron más nagy élményem színhelye is volt. Persze én mindig mindenütt ott akartam lenni. Például a mozi. Emlékszem, szinte naponta jártunk moziba. Ekkoriban nagyon sok Chaplin-filmet láttam. Izgalmas zenei és képző- művészeti élet is kibontakozott - igaz, rövid időre - Sopronban. Szinte minden hétre jutott valamilyen esemény. A város a lokálpatrióták városa volt. Fontosnak tartották múltjukat, büszkék voltak rá, ápolták hagyományaikat. Engem is érdekelt a régészet, a kultúrtörténet. Csatkai Bandi bácsi, a Múzeum akkori igazgatója, a Soproni Szemle főszerkesztője segített nyitogatni a szememet erre a világra.

A könyvszeretetemet hoztam már Barótról. Most itt volt a könyvtár, amelynek szinte lakója lettem. Két-három naponta olvastam el egy-egy könyvet. A könyvtárosok nem is akarták elhinni, hogy én valamennyit végigolvastam, ezért elmeséltették velem a tartalmát. Nagy olvasó-szenvedélyemnek köszönhettem, hogy gyerekként rám bízták a kölcsönzést olyankor, amikor a könyvtárosok továbbképzésen voltak. Sajnálom még ma is, hogy 48 után a könyvtár sok érdekes könyvét zúzdába küldték.

És még egy fontos élmény kötődik Sopronhoz. Már Baróton is rajzoltam. Ez a tevékenység itt nem csak folytatódott, hanem lassan tudatossá vált. Sopronban is működött a festők szabadiskolája. A legkülönbözőbb korú emberek jártak oda. Volt közöttük kimondottan tehetséges is, de nem tudott eljutni a főiskolára. Mások csak hobbiból hódoltak a festésnek, rajzolásnak. A kör

480