Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

semmisítettük... Természetesen lesz itt-ott egy-kettő, aki nem ért egyet a Párt irányító szerepével, mint például az említett Földes László, a kolozsvári UTUNK volt főszerkesztője. Földes iránt a Párt is, a Szövetség vezetősége is mindvégig nagyfokú türelmet tanúsított. Ő azonban nem arra használta ezt a megbecsülést, hogy alkotásaikban segíteni igyekezzék az írókat és különösen a fiatalokat a pártszellem, a pártvonal elsajátításában, hogy közelebbről ismerjék meg a szocialista realizmus kérdéseit, s hogy időszerűség felé irányítsa őket, hanem - pont az ellenkezőjét tette. O a felelős például azért, hogy megjelent Szabó Gyula Gondos atyafiság-ának II. kötete. Ahelyett, hogy ennek a tehetséges írónak bebizonyította volna, hogy a műve elhibázott, támogatta és mint az ESPLA kolozsvári felelőse, a könyvet megjelentette. Ismeretes, hogy ez a mű szembehelyezkedik a kollektivizálás tényleges fejlődési irányával és a Párt irányvonalával.” A jelentés mellett a hozzászólásokat is ismertette az UTUNK, és így az is olvasható volt a vezetőségi ülés anyagában, hogy Nagy István, az írószövetség kolozsvári fiókjának elnöke és az UTUNK igazgatója ugyancsak kitért a néhány hét óta szorosan összekötött két „ügyre”:

„Az írók helyes tájékozódását pedig az irodalomkritika útmutatása segítheti elő! Szabó Gyulát például rossz tanácsok félrevezették, és így torzult el a Gondos atyafiság II. kötetében a falu szocialista átalakulásának képe.” Ezek a szövegek mind nyilvánvaló jelei voltak annak, hogy az irodalom .képe” most már rohamosan torzul a „pártszempont” szerinti megítélésben és beállításban. Maga az „értéklista”, amit hivatalos vezetőségi megítélésként Beniuc előterjesztett, azt mutatta, hogy az írói érték alapvető meghatározója a párthűség és a testületi tisztaság, miután az „olyan magyar írókként” felsoroltak - Létay Lajos kivételével - mind az írószövetség vezetőségi testületének tagjai voltak, Létay pedig alig két hónapja az eltávolított Földes utódjaként az egyik legfontosabb írószövetségi lapnál a főszerkesztői tisztséget töltötte be. Hasonlóképpen a pártszempontnak megfelelően nyilvánították most már ,hivatalosan” is „hibás műnek” a Gondos atyafiság II. kötetét, s ebben az „értékelésben” külön hamisítás volt az a beállítás, amellyel a könyv „elhibázottságáért” egészében Földest tették „felelőssé”, aki fél évvel a kézirat átadása előtt már távozott a kiadótól - az „ESPLA”-tól minek folytán a könyv „megjelentetése” végképp nem az ő kiadói „műve” volt, s még a „félrevezetésben” sem játszhatta „rossz tanácsaival” azt a szerepet, amit a terhére róttak. A hamisításba, a „torzképbe” az is beletartozott, hogy a Gondos atyafiság szerzője folyton mások „befolyása” alatt írja könyvének tíz és száz oldalait, még akkor is, ha írás közben heteken s hónapokon át távol „ül” a „befolyásolóktól” az egyébként „zárkózott” és nem kirívóan befolyásolható alkatával, de mindez cél által szentesített eszköz volt abban az igyekezetben, amellyel „bizonyították”, hogy „a párt irányító szerepének” tagadása vagy mellőzése szükségszerűen „elhibázott” műveket eredményez az irodalomban.

A legveszedelmesebb hamisítás ezekben az írószövetségi „kampány-hetekben” az a kitétel volt, amely a Beniuc-jelentésben „sovén és nacionalista megnyilatkozásokról” szólt a „komoly hibák” sorában. A vásárhelyi és kolozsvári írók évek óta feszülő „ellentéte” már régóta magában hordozta azt a „vitaelemet” is, hogy az Jgaz Szó-s csoport” mindegyre nacionalizmussal vádolta a .kolozsváriakat” - többek közt fültanúi lehettünk ilyen „feljelentésnek” egy „pártközpontban” tartott értekezleten, a „Chisinevschi elvtárs” színe előtt -,

476