Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

aminek az a nézetkülönbség volt az alapja, hogy míg a vásárhelyiek a párt nemzetiségi politikájának legnagyobb vívmányaként” méltatták a Magyar Autonóm Tartomány létezését a maguk „vásárhelyi központjával”, addig a kolozsváriak körében sokan hangoztatták az Autonóm Tartomány „kirakat- jellegét” azzal az egyre hátrányosabb helyzetet teremtó' gyakorlattal szemben, amely ugyancsak a párt nemzetiségi politikájának „vonalán” évről évre sorvasztotta a tartományon kívüli magyarság „nemzetiségi vívmányait”, mindenekelőtt épp azon a kolozsvári „színtéren”, ahol a legtöbb intézménye és „megvalósítása” létezett egy bizonyos nemzetiségi autonómiának. 1956 után - miután a kolozsvári írók és általában az ottani magyar értelmiség, egyetemi fiatalság körében „veszélyesebb szolidarizálás” nyilvánult meg a magyar felkeléssel - az addiginál is megbélyegzőbben lehetett „kolozsvári magyar nacionalizmust” emlegetni, ami az újabb fejlemények hullámaival úgy vetődött élesebben felszínre, hogy a Földes-ügyben a „vásárhelyi elvtársak” ugyancsak „új adatként” tárták a párt elé Földesnek azt a „nacionalizmusát”, amellyel a nemzetiségi jogok és vívmányok ,gettózásának” minősítette a Magyar Autonóm Tartományt, s ennek a folyományaként legújabban a hullám odáig verődött, hogy az írószövetségi jelentés - és annak közölt szövegrészei - révén hivatalos ítéletként és nyilvánosan is megbélyegzést nyert a ,„sovén és nacionalista megnyilatkozás”. S mindez a hamisítás azáltal vált különösképpen veszedelmessé, hogy ugyancsak az új évnek a téli heteiben - éppen a gomán fejedelemségek egyesülésének centenáriumi ünnepén” - kezdett kibontakozni Kolozsváron az a kampány, amely a román és magyar egyetem „egyesítéseként” a Bolyai Tudományegyetem autonóm önállóságának megszüntetését célozta, ami minden addiginál nagyobb jele volt annak, hogy a román nacionalizmus „vonalába” illeszkedő pártvezetés valóban „gettózó” politikát folytat a nemzetiségi kérdésben - ott, ahol kisebbségben él a magyarság, megszüntetik vagy korlátozzák a veszélyeztetettség nélküli létezéshez szükséges jogokat, intézményeket, „megvalósításokat”, „átirányítva” azok egy részét a tömbben élő magyarság tartományába, ahol a nemzetiség elsorvasztása és beolvasztása rövidebb távlatban eleve akadályos -, és e politika megvalósításában a legkézenfekvőbb fegyverként az került „bevetésre”, hogy aki ellene van a „nemzetiségi elkülönülés” megszüntetésének, a „nemzeti válaszfalak” ledöntésének, az a „testvéri együttélést” ellenző „magyar nacionalizmus” megtestesítője és hordozója.

477