Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

rendkívül súlyos hibáim ellenére kommunistának tartom magam és igyekezni fogok, hogy a Párton kívül is kommunista módon dolgozzak.”

A harminckettedik évében volt ekkor Földes, kiemelkedő pályája ezekkel a „töredezett” szavakkal súlyosan derékba tört, jóllehet akkor még nem lehetett tudni, hogy a kizárás után jött a „szilencium”-szankció, a közléstől való eltiltás, és azzal „következtek a hallgatás, az elhallgattatás évei”. Ekkor még az „önkritika felmondása” után a „záró” mozzanat következett, amikor Tompa István a Földes-ügy „külön” tárgyalásának három alkalmát számba véve terjedelmes összefoglalással „végszavazta” az ügyet:

„Tompa Istvárv. Kevés hozzátenni valóm van az elhangzottakhoz. Két- három megjegyzést akarok hozzátenni. Egyszer nem árt leszögezni azt, hogy mi tette szükségessé, hogy immár harmadszor vitatjuk meg külön Földes magatartását... Ezt a harmadik vitát az tette szükségessé, hogy a Párt előtt most a legutóbbi időben vált teljessé, ami munkájának politikai tartalmát illeti. Azok a tények, amelyek utólag jutottak tudomására az alapszervezetnek, helyezi megvilágításba azokat a tényeket, amelyeket már ismerünk, és amelyek maguk után vonják Földes elvtársnak a legutóbbi ülésen rendkívül súlyos Pártszankcióban való részesítését és immár Párttagsága kérdését tárgyaljuk meg. A dolog lényege az, hogy Földes elvtárs különböző okokból, melyekhez hozzájárult jó adag önhittség, kispolgári mentalitás, idegen revizionista szemlélet, a Párt fegyelmét megszegte, szembekerült a Párt politikai vonalával és lényegében Pártellenes tetteket követett el, Pártellenes tevékenységet fejtett ki abban a bizalmas pozícióban, amelyet a Párt reá bízott. Földes Pártellenes tevékenysége miatt kellett az alapszervezetnek összeülnie. Ez a Pártelle- nesség, amelyet Földes először visszautasított első felszólalásában, második felszólalásában pedig semmit sem mondott... Bármennyire is sajnáljuk mindannyian, hogy Földes szellemi, politikai rokona az 1956-os magyarországi ideológiáknak és azután ellenzékbe vonulva a Pártellenes erőket támogatta, ez a politikai tartalma Földes elvtárs tevékenységének. Felvetődik a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy... ilyen súlyos hibák elkövetése után most került sor ennek a magatartásnak teljes felszámolására... annak a ténynek, hogy későre alakult ki a teljes kép, egyik oka, hogy bizonyos tények most jutottak csak tudomásomra... Végül meg kell azt a véleményt mondanom, hogy Földes nem jutott el saját politikai tevékenysége politikai tartalmának megértéséig, még a mai legutolsó felszólalása sem biztosíték arra, hogy ezt megértette... Szeretnék két illúzióval foglalkozni, két olyan illúzióval, amit Földes elvtárs belső tartaléknak őriz és ezért szeretnék kitérni... Az egyik illúzió, amit Földes elvtárs talán táplál: túlméretezettnek véli az elítélést, amit az alapszervezet vele szemben tanúsít, működésének két éves tevékenysége nem tekinthető teljes egészében negatívnak... a pozitív elemek számosabban voltak... Vannak hibák, amelyek kérdőjelet tesznek minden előbbi pozitívumaira. Emlékeztetni szeretném Földes elvtársat arra, hogyha az UTUNK kétségtelenül sok pozitívummal zárja ennek a viharos két évnek a történetét, a helyzete ebben sajátságos helyzet volt. Személyes tapasztalatom a következő: Földes hosszú időn keresztül igyekezett engem személyesen meggyőzni arról, hogy a fiatal írók magatartásában mutatkozó hibák egyik alapvető oka az, hogy Nagy elvtárs baloldali és visszautasító magatartása a fiatalokat eltaszítja. Igyekezett meggyőzni arról, hogy a fiatal írók és az UTUNK egyes

473