Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

Jüss Jenő: Meg kell vallanom, hogy amikor értesültem arról, hogy meghívottként részt vehetek ezen az ülésen, egy kicsit viszolyogtam tóié. Szokatlan számomra egy ilyen ülés. Most meg kell állapítanom, hogy csak köszönettel tartozom azoknak, akik meghívtak. Sokat tanultam, sok minden végigviharzott bennem, és úgy érzem, hogy ez az ülés lökést adott, hogy szándékaimat még nagyobb határozottsággal valósíthassam meg a jövőben. Ahogyan hallottam az alapszervezet jelentését, elszomorított és meghökkentett. így együtt, összefüggéseiben vizsgálva elszomorító képet nyújtanak. Nem vettem részt azokon az üléseken, ahol már szó volt ezekről. Egyetlen ülésen voltam, az írókongresszust megelőző ülésen, ahol bírálat érte Földest... Mint szerkesztő ismertem közelről, együtt dolgoztam vele, egy szobában, bizonyos időn keresztül. Megkell mondanom, hogy amikor a szerkesztőségbejött, azzal a tudattal fogadtam őt, hogy a Párt megbízottjaként jött, és hogy a lapból jó lapot fog csinálni. A Párt képviselőjét, a marxizmus-leninizmus terén jól felkészült elvtársat üdvözöltem benne... Utólag visszanézve döbbenek rá, hogy az én írásaim közül is nem egyet hibásnak minősíthettem, írásaimat tisztelettel adtam neki, többet adtam az ő véleményére, mint Nagy Istvánéra. Ha tényleg úgy bírálta volna el az írást, mint a Párt éber lelkiismerete, nem kerültek volna bele a lapba, nem származott volna kár. O leadta ezeket az írásokat... de hálás lennék neki, ha akkor barátilag figyelmeztetett volna ezeknek az írásoknak a veszélyére, árnyoldalára; és szilárdabban, keményebben és határozottabban ítélte volna meg a hozzá kerülő kéziratokat, és határozottabban teljesítette volna a feladatát. Voltak becsületes törekvései, jó elképzelései. Szerkesztőségi üléseken jó elhatározások születtek. Az volt a baj, hogy nem törekedett következetesen, kitartóan arra, hogy ezeket meg is valósítsa, és elhatározza elvi tisztázó cikkek megjelenését a lapban... Egyetlen cikk jött ki, amire Sütő is utalt. A kommunista tűz lobogása hiányzott és ezért volt annyi hiba a munkájában. Hogy ez hiányzott, most ad magyarázatot nekem ez a jelentés. Ha tényleg így látott, akkor valóban nem is lehetett meg benne a tűz. Meg vagyok győződve, hogy a dokumentumok igazak, helyesek. Tisztában vagyok azzal, hogy kiváló és mély képességű emberrel van dolgunk, aki ez alatt a pörölycsapások alatt megedződik és magáévá teszi azokat a tulajdonságokat, amellyel egy Párttagnak rendelkeznie kell. Bízom abban, hogy a Pártszervezet igazságos ítéletet hoz.”

Kiss Jenő után is költő állt fel, de az nemcsak párttag volt, hanem fő- szerkesztő is az UTUNK-nál a leváltott Földes utódjaként. Az övé volt a legrövidebb hozzászólás:

Jjétay Lajos: Ötödször áll, ötödször mond önbírálatot Földes elvtárs az alapszervezet előtt és most hallom, hogy számtalanszor kapott segítséget. Érthetetlen, hogy úgy érzi, hogy minden hibája ellenére az ő egyéni becsülete tiszta és nem esett rajta csorba. Itt olyan dolgokat mondtak el az elvtársak, amik a Pártdokumentumban mint Pártellenes hibák szerepelnek. Olyan hibákat mondtak el, hogy ő nem tudja, hogy ő nem tudja elválasztani, hogy egy a Párt és más az egyéni becsület. Szeretném, hogy valóban tanulságul szolgáljon mindnyájunk számára.”

A főszerkesztő után a lap igazgatója következett, aki általános elvi és éles munkahelyi ellentétben állott legtöbbször Földessel. Nagy István felszólalása volt a leghosszabb, az átgondoltság is hiányzott belőle, s a jegyzőkönyv mint468