Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

Márki Zoltán: Negyedik vagy ötödik ülésen veszünk részt, Földes elvtárs ügyét tárgyalva. Ennek az ülésnek semmi értelme nem lesz Földes számára, ha kizárjuk és úgy megy el, mint a többi ülésről. Itt is azt kellett megállapítanunk, hogy vagy nem érti, vagy nem akaija érteni, hogy miről van szó. Olyan emberről van szó, akire számíthatunk kizárása után is. Két éven át dolgoztunk egymás mellett, de nem értettem Földes magatartását... A bírálatokat vagy elfogadta, vagy nem. Nemcsak kizárásról van szó, segíteni akarjuk, hogy fedezze fel magában azokat az űröket, amiket be kell töltenie... Egy célja van felszólalásomnak. Mélyebben próbáljon belehatolni az életébe, mert ettől a kanossza járástól megkímélhette volna magát még tavasszal, ő nem politikai vakságból követte el ezeket a dolgokat... Az ő személyében mindig is a kispolgári individualizmusra gyanakodtam, a saját képességeinek túlbecsülése miatt ment előre egy olyan úton, amely zsákutcába vezetett. Oda jutottunk Földessel, hogy kénytelenek vagyunk eltávolítani a Pártból, mert kárt okoz. Fájt a szívünk, mert az egész szerkesztőség más színben tűnhetett volna fel... Kispolgári mentalitás vitte oda, hogy a XX. Kongresszus kegyetlen valóságait nem bírta el. De azt az erőt is sugározta a XX. Kongresszus, hogy csakis a Kommunista Párt tudja felfedni a hibákat, ami ellen harcolni kell. Itt az alkalom, hogy mélyen magába nézzen, gondoljon arra, hogy a rehabilitációs munka a honpolgárnak lehetőséget ad arra, miként eddig is élt és élni fog ezután is. Nem tudom, számíthatunk-e rá. Egyetértek a javaslattal, hogy zárjuk ki a Pártból.”

JDeutsch: Én vagyok az első, aki nem vagyok író. Büszkeséggel tölt el, hogy az írók nagy része síkra szállt az irodalom Pártvezette tisztaságáért. Mert a vita azon van, hogy vigyáznunk kell az irodalom ideológiai tisztaságára. Én remélem, hogy Földes hozzászólásában segítségnek veszi az alapszervezet kritikáját. Mindnyájan jól tudjuk, hogy az egész nemzetközi síkon ádáz harc folyik az irodalom ideológiai tisztaságáért... Nem beszéltek arról az elvtársak, hogy a mi Pártunk harcai úgy a múltban, mint a jelenben mennyire bölcsek voltak és elejét vette annak, hogy a mi országunkban is olyan megrázkódtatások legyenek, mint pl. Magyarországon. Irodalmi téren ha a Párt nem lépett volna fel azzal az eréllyel Jár ellen, akkor könnyen rés támadhatott volna, mint ahogyan az Magyarországon is történt, mely nagy károkat okozott nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban is. Mindnyájan pontosan tudjuk, hogy ahogyan a kapitalizmus törvényszerűen fog megdőlni, éppen úgy szükségszerű, hogy a tiszta marxista-leninista ideológia győz a revizionizmus felett... Éppen ezért a büró jelentéséből egyet emelek ki: Földes László ugyanakkor, amikor a fő hangsúlyt a dogmatizmus elleni harcra irányította, támogatta a polgári ideológia beszivárgását az irodalomba. Ha valaki nem teszi magáévá a Párt tanítását, nem lehet tagja a Pártnak. Biztos vagyok benne, hogy az ő képességei feljogosítanak arra, hogy vissza fog térni a mi sorainkba.”

A gyűlés „bírósági” jellegű pillanata után - miután Szilágyi András tételesen is Éöldes „védőjének” tette meg magát - Márki és Deutsch is csatlakozott azokhoz, akik Földes jövőbeli „egzisztenciája” és „rehabilitációs munkája” tekintetében „védőleg” szóltak. Ekkor a tárgyalás új elemeként az következett, hogy Kiss Jenő személyében egy meghívott pártonkívüli nyilvánított véleményt Földesről és személyéről:

467