Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
mely... személyi becsületemet érinti, s amelyet sohasem fogadok el. Mi volt az akkori önbírálatom tartalma? Egy bizonyos fejlődési folyamaton mentem keresztül 1955-ben... Kezdetben kizárólagosan irodalmi kérdésekben nem értettem egyet, ahogyan nálunk az irodalmi gyakorlatok vezetése történik. Mondtam ezt az anarchikus véleményt a Párt előtt és más fórumok előtt is... 1956 óta számos esetben részesültem mély analitikus támogatásban. A demokratikus centralizmussal kapcsolatban liberális nézeteket vallottam. A demokrácia igényeit hihetetlenül eltúloztam. A Párt munkájának centrális vezetésével kapcsolatban állandó érzelmi fellobbanásaim voltak, úgy véltem, hogy kevés a demokrácia és túlon túl központosított a vezetés. Ezt a véleményemet átvittem nemcsak a Párttal kapcsolatos kérdésekre, hanem az állami élettel kapcsolatos véleményeimre is. Ahogy a demokratikus centralizmus kérdését, úgy a bírálat és önbírálat szabadságának kérdését is eltorzítottam. Jogosnak tartottam minden olyan bírálatot, amely alulról felfelé elhangzott és kérdésesnek tartottam mindent, ami felülről lefelé ment. Elérkeztem odáig, hogy súlyosan vétettem magatartásomban és írásaimban is a Pártszerűség ellen. Tizenegy éve végzek tanári, szerkesztői és kritikusi munkát. Mindig úgy éreztem, hogy ennek a hármas tevékenységnek a pozitív oldala több, mint a negatív oldala. Belátom, hogy ez a mérlegre tevési eljárás ma már elvtelen- ség... Mindezek egyenlők a Pártszerűséggel, egyenlő a fegyelem megsértésével, nem mondhatom, hogy egyenlő a Párttal való szembefordulással. Az akkori önbírálatomhoz nincs mit hozzátegyek... Tiltakozom és visszautasítom azt a vádat, hogy nekem a Jugoszláv Szövetséges Köztársasági programmal vagy Kardelj tanaihoz valami közöm is volna, vele egyetértenék, és nem hiszem, hogy bárki is fel tudna hozni ilyet, ami ezt alátámasztja...” ,Hajdú Győző: Hogyan ítélte meg a párt vezetősége, a RMP Központi Vezetősége tevékenységét? 1956 szakaszában volt-e olyan kijelentése, hogy ez a vezetőség sztálini garnitúra, és igényelte a Központi Vezetőség újjáválasz- tását, és tett-e ilyen kijelentést mint Párttag, mint szerkesztő, mint író? Mi volt a véleménye az ellenforradalom újságairól, mi volt a véleménye Nagy Imréről, Kardelj kultúrpolitikájáról, meghirdetett programjáról, Háy Gyuláról, Zelk Zoltánról? Tárgyalt-e és nyilatkozott-e a szerkesztőségben vagy azon kívül íróbarátainál? Mivel magyarázza meg azt, hogy a pártnak nem jelentette azonnal, hogy tudomása van a Képzőművészeti Intézetben néhány anarchista ellenforradalmi diák szervezkedési programjáról, és mivel magyarázza azt, hogy nem jelentette be a Pártnak? Mivel magyarázza azt, hogy azonnali gyorsasággal nem értett egyet a Központi Vezetőségnek azzal az irányításával, hogy ki kell menni mint irodalomtanárnak a Képzőművészeti Intézetbe és fel kell dolgozni a magyarországi ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban a Párt állásfoglalását.” „Kovács György. Kiegészítem Hajdú elvtársnak a kérdéseit a következő kérdésekkel: Tudja-e azt, hogy a RNK törvényei hogyan intézkednek azokról, akik államellenes, reakciós tevékenységet nem fednek fel, bár tudnak róla...” Hagy István: Történt-e olyan kijelentés, mint amilyenről a jelentés beszél? 2. kérdés: Hogyan került Földes a marosvásárhelyi fióknak arra az ülésére, ahol a Jar-ügyet vitatták meg? Meghívta-e valaki, értesítette-e valaki, vagy tudatosan, szánt-szándékkal ment oda? A cikkein és véleményein kívül 464
