Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

vitatkoztam ezekről a kérdésekről. Azt mondta, hogy nem érzi erkölcsileg lehetségesnek, hogy határozott legyen sok tekintetben az ideológiai harc frontján. Ez nem megnyugtató, nyugtalanító volt, arra jutottam, hogy ezt az UTUNK vezetésében éreztetni fogja. Ezután jelent meg cikke, amelyről itt szó esett, és ebben önmagát becsapva és megtévesztve lépett át saját hibái felett, nemcsak most, de egy-két évvel ezelőtt is. Ezért történhetett meg most, hogy Földes kizárását javasolja az alapszervezet. Egyetértek Kacsó Sándor azon véleményével, hogy számíthatunk Földes jövőbeli munkásságára mint kritikusra és aggodalmunkat azzal oszlatja el, hogy őszintén néz szembe önmagával. „

Sütő átfogó bírálatot mondott Földes tevékenységéről, magatartásáról, s közben arról is „vallott”, hogy voltaképpen Földesnek az augusztusi „visszavágó” cikke volt az egyik „késztetés”, ami arra a pontra vitte, hogy a maga részéről „erkölcsileg lehetségesnek” tartsa a bizalmas, négyszemközti beszélgetések tartalmának a jelentését a központi vezetőségnél éppúgy, mint a kolozsvári írók pártalapszervezetében, ahol Földes pártellenes és vezetőségellenes kijelentéseiről senki nem tudott és nem tanúskodott semmit. Ehhez mérten meg is volt a súlya Sütő felszólalásának, olyannyira, hogy a gyűlés menetében fordulat állt be, mivel ezen a ponton a gyűlésvezetők már szükségesnek látták, hogy Földest nyílt színvallásra kényszerítsék a vásárhelyi tanúk felszólalásában elhangzott „súlyos kérdésekkel” kapcsolatban:

„Tompa István.-. Az alapszervezet bürójának jelentése súlyos tételeket tár elénk Földes magatartásával kapcsolatban. Természetesnek tűnt volna, hogy már a jelentés elhangzása után Földes állást foglaljon, ő ezt nem tette meg. Úgy véljük, hogy a hozzászólások elhangzása után Földes szólaljon fel és mondja el véleményét. Visszásnak tűnik számunkra, hogy az ilyen súlyos kérdésekkel kapcsolatban Földesnek csak egy közbevetett megjegyzése van.”

Tompa István szavai nyomán „a tagság egyetért a javaslattal”, így most már Földes felszólalásával folytatódott a fegyelmi ügyét tárgyaló gyűlés.

földes László: Eddig nem kértem szót, mert már részt vettem egypár gyűlésen, amelyen kizárás volt, és úgy tudtam, hogy mielőtt a határozathozatal megtörténne, akkor adják meg a szót az illetőnek. Nem akartam megkerülni ezt a formaságot... A jelentés rendkívül sok súlyos észrevételt tartalmaz. Az észrevételek nagy általánosságban vannak megfogalmazva. Úgy határozták el, hogy a legutolsó figyelmeztetésnél szankcióban részesültem... Négyszer volt alkalmam szembenézni hibáimmal, ma nézek ötödször szembe. Elfogadom és látom, hogy azok az önbírálatok, melyeket a Tartományi Pártbizottság alapaktíváján, később az értelmiségi gyűlésen, az alapszervezeti ülésen gyakoroltam, ahol a békülékenységet végül is szankció követte, három olyan pont volt, amelynél az elmondott önbírálatom nem volt elfogadható... Nemcsak a szubjektív valóság, hanem a véleményem is támogatott abban, hogy önbírálatom elég mély és kimerítő, hogy az egyes cikkeimben kifejtett álláspontom helyes, azt az alapszervezet számos tagja igazolta azzal, amikor azt mondta, hogy ez a cikk-állásfoglalás a régi tévelygő álláspontnak a levetkőzése. Mindenkitől azt hallottam, még leváltásom pillanatában is, hogy nem foglaltam állást különböző kérdésekben... Szeretném szó szerint megismételni azt az önbírálatot, ami a legutóbbi ülésen elhangzott, amelyhez ma sincs hozzáfűzni valóm. A bírálatnak azt a részét nem akarom elfogadni,

463