Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
látjuk, hogy Földes vétett a Pártfegyelem ellen, minden egyes felszólaló azt hangoztatja, hogy nem tudott rajta segíteni, ha valamelyik Pártfórum utasítást adott, mindig azt kereste, hogy kerülő úton ne tehessen a Pártutasításnak eleget. A fiatalok, akik még mindig hőbörögnek és téged nem tudnak nélkülözni, milyen veszteség az, ha a semmit veszítjük el. Dühös vagyok, mert lehettél volna tagja a Pártnak, mert a képességeid megvannak. Nem tudom, mit csináltál azzal a tudással, amit az egyetemen, pártegyetemen szedtél össze. Pártszerűtlenségnél, Párttal szembefordulásnál nagyobb hiba nincs. Nem térek ki azokra az újabb kifogásokra, amik újabban előfordultak, de megengedhetetlen, nem Párttagnak, Párton kívülinek is, hogy becsmérelje a Pártot. Nyilván csak azt tudom ezek után mondani, hogy Földesnek nincs helye a Pártban.” JSütő András-. Én azzal kezdeném, amivel Gáli elvtárs kezdte. Nemcsak súlyos és tanulságos, hanem egyben fájdalmas is ez az eset, amit most tárgyalunk, mert olyan embernek az ügyét tárgyaljuk, akivel hosszú éven át együtt dolgoztunk, s sok komoly cikkel járult hozzá irodalmi fejlődésünkhöz. Én személy szerint Földesnek abból a periódusából, amikor pártosan, őszintén és szenvedélyesen harcolt a marxista-leninista ideológiáért, az új irodalomért, nagyon sokat köszönhetek. 0 lektorizálta első könyvemet, sokat tanultam ezekből a bírálatokból, melyek akkor születtek meg, amikor még semmiféle zavar nem volt a lelkében. Mint haladó kommunista ifjú diákok nagyon sokat tanultunk akkor. Ezért fájdalmas nekünk. Földes munkásságát én ebben a sajnálatosan negatív irányú fejlődésben ítélem meg és valóban az a személyes tapasztalatom, hogy 1955 után először eltávolodott, azután szembekerült a Párttal. Feleslegesnek tartom, hogy a Párttal való szembekerülést bíráljam. Én azokról a szubjektív tapasztalatokról akarok beszélni, amelyek szerint Földes nem hibákat követett csak el, hanem teljes egészében szembekerült a RMP-tal (RMP: Román Munkáspárt). Először néhány szót arról, hogy Földes tévelygéseinek bírálata az én személyemnek is a bírálata. Közös elgondolásokkal, cikkekkel, hangulattal szálltunk síkra annak idején az ideológiai negatív kérdésekben... amikor a Központi Vezetőség idejében figyelmeztetett éppen a Jar-eset kapcsán a negatív és liberális veszélyre. Súlyos hibát követtünk el és követtem el magam is, amikor ezeknek a kérdéseknek vég nélküli... vitatásával nem állottunk akkor a Központi Vezetőség irányvonala mellé. A magyarországi valóság. A mi vitáinkon sokan voltak, akik együtt jőve az idil- lizmust tartották fő veszélynek, amikor már alkalmas volt az idő, akkor a többpárt rendszert és a proletárdiktatúra felszámolását is hozzácsatolták. Akkor derült ki, hogy ezek a hétköznapi irodalmi kérdések számunkra észrevétlenül politikai kérdésekké váltak. Végső fokon a Párt elleni vagy melletti magatartás fokmérője lett. Földes hibájában magam annyiban vagyok felelős, hogy a valóságról alkotott téves nézetei kifejlődéséhez magam is hozzájárultam akkor, amikor a magam irodalmi munkásságát úgy állapítottam meg, hogy úgynevezett tragikus elemek megrajzolásához fogtam, melyekkel hamis képet festettem. Ezzel magam is megerősítettem Földesről, hogy írásai tele vannak ilyen tragikus elemekkel, melyekkel a Párt politikájának csak ártott... Ezekről a témákról Földessel nagyon sokszor beszéltem és bennem megerősítette azt a helytelen nézetet, hogy a mi valóságunk tele van ilyen tragikus elemekkel, melyek a Párt által elkövetett hibák következményei. Én 461
