Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
által átalakított valóság. Ez a legnyíltabb Pártellenesség. Párttaghoz nem méltó módon nem nézett szembe a hibáival, féltette tekintélyét, bölcsességét, felkészültségét, marxista tájékozottságát - rongyemberként. (Földes László közbevetése: Kérem a gyűlés levezetőjét, tiltsa meg a felszólalónak, hogy: aljas, álnok és rongyember stb. jelzőket használjon, mert ellenkező esetben elhagyom a helyiséget.) Hajdú: Ezen a gyűlésen jól emlékszem arra is, hogy Földes teljesen belső emigrációba vonult. Szembefordult a politikai irányelvvel, nem volt hajlandó részt venni az írói Kongresszus munkálataiban, ellenkezőleg, liberalista, anarchista, demagóg tételeivel nagy népszerűséget szerzett a fiatal írók körében. Ennek a titka az volt, hogy néhány fiatal író szintén félreértette a XX. Kongresszus tételeit és Földes köré tömörültek. Ebben az időszakban fővezére volt és kijátszotta magát az ideológiai politika irányítójának. Ebben az időszakban jó néhány fiatal író rádöbbent arra, hogy jobb lett volna a Pártra hallgatni, mint Földes Lászlóra. Bajor, Fodor, Páskándi élete és írásai is bizonyítják ezt a hatást. A Szabó Gyula II. kötetét illetőleg Földes nem ennek referátumát, hanem az I. kötetét hozza magával és adja az asztalra. Kérdezem én, mi ez, ha nem félrevezetése a Pártnak. Mint az UTUNK főszerkesztője pozitívabban értékeli a II. kötetet, ami fölött nem lehet csak egyszerűen átsiklani. Az udvarhelyi Pártkonferencián tiltakoztak és felálltak az ellen, hogy Szabó Gyula ne rágalmazza a székelyföldi parasztok életét. A regény tükre ennek a helytelen politikának. Földesnek milyen állás- foglalása volt?: hozsánna, dicséret, himnusz. A legnyíltabb, a legkárosabb tevékenysége. Földes ebben a szakaszban rendkívül egészségtelen hatást gyakorolt, zavart keltő szerepet játszott mint esztéta, mint irodalompolitikus, mint szerkesztő - Pártunkhoz nem méltó módon. A szerkesztői ülésen elhangzott felszólalása alkalmával Földes brillírozásával megzavarta a fiatalokat, hallgattak rá az ifjak és látták, hogy Földes milyen határozottan nyilvánítja Pártellenes nézeteit, ezért tudtak olyan későn eljutni a politikai önkritika álláspontjára. Ebben az időszakban teljesen kispolgári, anarchista, liberális módon viselkedett, pártellenes kirohanásokra ragadtatta magát. Maga mellé tömörítette ha nem is tudatosan a fiatalokat, Bajort, Kányádit és Marosi Pétert. A marosvásárhelyi írók előtt a leggyalázatosabban rágalmazta Pártunk Központi Vezetőségének egyes kádereit... Hálátlannak bizonyult a Párthoz, becsapta a Pártot. Az az önkritika, amelyet megkísérelt tenni, nem volt őszinte, nem volt mély, félrevezette a Vezetőséget... Az UTUNK hasábjain Földes tollából egyetlen kritikai, önkritikái vizsgálódás nem jelent meg, amely azt bizonyította volna, hogy teljes felkészültségében támogatta a Párt irodalompolitikáját. Engem arról győzött meg, hogy mindent megtett azért, hogy az UTUNK szerkesztését kivonja a Párt hatékony irodalompolitikai harcaiból. Ha nem így lett volna, miért nem írt cikkeket, amikor köztudomású volt, hogy ő hathatott volna a fiatalokra, mind Szabóra, Huszárra, Kányádira és Bajorra, akiket becsapott ezzel a szerkesztői gyakorlattal. Pártunk júniusi határozatai minden vonalon pezsgést indított el. Minden szerkesztőség alapos önvizsgálat alá vetette munkáját. Heteken át értékelte tevékenységét. A Központi Bizottság és a Párt azt tartotta, hogy az Igaz Szó szerkesztőségében elkövetett hibákat próbáljuk kiküszöbölni. Mindent megtettünk azért, hogy ne a más portáján keressünk hibát. Hiszem, hogy az a néhány kommunista író, aki a szerkesztőségben dolgozott, a Párt segítségével eljutott önkritikáján keresztül 455
