Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

November végén, amikor utoljára együtt ültünk az alapszervezeti gyűlésben a „terepjárás napirendje” mellett, úgy látszott, hogy a Földes-ügy nyugvópontra jutott a kolozsvári irodalmi-politikai életben: egyrészt a Földest elítélő' és szankcionáló hosszú gyűlésezések, másrészt Földes hosszú cik- kezései a nyilvánosan deklarált önkritikával és hűségnyilvánítással - amik végül is az UTUNK-tól való eltávolításhoz s általában az irodalmi élettől való elszigeteléshez vezettek - minden jel szerint „kielégítették” a legfelső pártvezetést annyira, hogy immár három hónapja nem zaklatták a romániai ideológiai-politikai élet legveszedelmesebb elhajlójának ítélt irodalomkritikust és irodalomszervezőt. És ekkor egyszerre előállt az a fordulat, hogy „a marosvásárhelyi írók egy csoportja” olyan feljelentést tett a Központi Bizottságnál, amely 1956 első feléig, az írókongresszus előtti időszakig visszamenően feltárja Földes pártellenes tevékenységét. Az „egész sor pártellenes és ellenséges megnyilvánulás” között - nemzetiségi politikát rágalmazó vélemény a Magyar Autonóm Tartományról, pártellenes álláspont a Jar-ügy- ben, a Páskándi-ügyben, jugoszláv kommunisták marxista ellenes nézeteivel való egyetértés, a revizionizmus ellen folytatott hazai pártpolitika megrágal- mazása stb. - a legsúlyosabban terhelő a „tájékoztatásnak” az a része volt, amely Földesnek a pártvezetőség elleni „kirohanásairól” beszélt. Ebben a vonatkozásban arról informálták a „pártfórumokat” a bizalmasabb beszélgetések során elhangzott kijelentések vásárhelyi tanúi, hogy nálunk Földes szerint a párt vezetősége sztálinista, amely nem is akarja felszámolni a személyi kultusz hibáit, ,képtelen kiküszöbölni a dogmatizmust”, s ezért Földes a vezetőség „félreállításának, megújításának szükségességét hangoztatta”, miközben „a legpiszkosabb kifejezésekkel rágalmazta pártunk legszeretettebb vezetőit”. A kizárási dokumentumok között a bürójelentés második részének egy kézírásos fogalmazványa is megmaradt - négy kitépett noteszlapon Bodor Pál írása zöld tintával -, s annak szövegében az a szó is szerepelt, hogy „név szerint” rágalmazta Földes a „legpiszkosabb kifejezésekkel” a párt vezetőit, ami elsősorban a Gheorghiu-Dej személyére utalt, de utána a gépelt jelentés első, véglegesített példányán a szót kihúzták. Az „új adatok” így is a lehető legsúlyosabban terhelő állítások voltak - sokan, akiket már rég elítéltek, vagy újabban letartóztattak, ehhez képest csaknem „ártatlan” dolgokat cselekedtek -, olyannyira, hogy a büró - s közvetve a pártvezetés - magukra az informátorokra is „súlyos mulasztást” mondott ki azért, hogy „ilyen késedelemmel tették meg közlésüket” a pártvezetőség elleni „kirohanásokról”. A jelentés gyűlésbeli elhangzása után is a legelső kérdés ezt a mulasztást vetette fel a felelősségre vonás hangján, amikor Deutsch József, a régi kommunista, a Napsugár „adminisztratív dolgozója” úgy ítélte, hogy a jelentésben „enyhén van elbírálva” azoknak az „egyes íróknak” a hibája, akik „Földes tevékenységéről későn értesítették a Pártot”, minek folytán fel is tette a kérdést: „Azt kérdezem, hogy amennyiben az írók párttagok, az írók Szövetsége, az alapszervezet javasolt-e ellenük szankciót vagy nem?” A kérdésre „Orosz elvtársnő” válaszolt: „Nem a mi alapszervezetünkhöz tartoznak ezek az elvtársak, azon kívül, hogy ezért megrójuk őket, más szankcióban nem részesíthetjük. Az ő alapszervezetük hivatott ebben az ügyben dönteni.” Ily módon a Sütőék-Hajdúék információi által ismét napirendre került fegyelmi ügyét Földesnek úgy kezdték tárgyalni az írók kolozsvári alapszervezetében,

451