Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

hogy legelsőként a Sütőék-Hajdúék szankcionálásának kérdése merült fel a párttagkötelesség elmulasztása miatt, miután egy párttag egyik alapvető kötelessége tudvalévőén az volt, hogy jelezze a Párt vezető szerveinek - beleértve a Párt Központi Vezetőségét is - a munkában észlelt hibákat és hiányosságokat, személyre való tekintet nélkül.”

Nagy István, a régi kommunista író, a főszerkesztőket is „felügyelő” igazgató az UTUNK-nál szintén az „új tények” hatása alatt szólalt meg, de ő a kérdés felelősségre vonó élét Földes ellen fordította:

JSlagy Istvárv. Mindezeket az új tényeket a Pártellenes magatartásával kapcsolatban miért nem tárta fel a legutóbbi alapszervezeti ülésen, amikor látszólag önkritikái magatartást igyekezett tanúsítani?... Földes: Nem tartom magamat Pártellenesnek, s akkor sem tartottam magam Pártellenesnek, nem volt mit feltárjak.”

Két esztendőn át csaknem úgy „vezették együtt” az UTUNK-at, mint a tűz és a víz, s ez a szembenállás most is mindjárt az első pillanatban elővillant, amikor még csak a kérdések voltak soron. Ezután kezdődött a „vita”. A vita során az alábbiak szólaltak fel:

Asztalos István: Kedves elvtársak! Földes László személyében egy olyan, az irodalommal kapcsolatban lévő embernek az ügyét vitatjuk meg, aki nem áll egyszerű helyen, hanem olyan fontos posztot tölt be, mint az Irodalmi Kiadó vagy az UTUNK Főszerkesztője. Az ő hibái nem egyszerű hibák. Olyan embernek a személyéről van szó, akinek régen is kapcsolata volt a munkás- mozgalommal és nemcsak a felszabadulás után. Ha az elhangzott jelentést végighallgattuk és utánagondolunk, megállapíthatjuk, hogy rendkívül súlyos időben követett el rendkívül súlyos hibákat. Rendkívüli időben, az ellenforradalom alatt és utáni két évben a Földes László által elkövetett hibák sokkal súlyosabban nyomnak a latban, mintha csak egyszerűen néznénk a dolgokat. Én a magam részéről ezekben az években megmondtam, hogy Földes László személye milyen rossz hatással van a fiatalokra. Ezt a Párt Tartománynál is megmondtam... Láthattuk Fodor esetében is. Fodor megállt a magyarországi ellenforradalom után. Illetve írt egy hosszabb elbeszélést, amiben mi történt? A falu párttitkára ellenében egy rablógyilkost tesz meg pozitív hősnek. Rögtön eltanácsoltam az írást. Nagyon kitűnők Kányádinak és Bajornak a súlyosan bíráló versei és szatírái. A többi nem írt, hallgatott. Furcsa volt Földes László magatartása. Ő irodalomkritikus és az ESPLA főszerkesztője volt, ahonnan kikerültek a fiatal írók, mint Bodor, Fodor, Bajor, Szabó Gyula, s éppen ezekre volt nagy hatással.”

Itt a felsorolásban tévedés történt-Asztalosnál vagy a gyorsírónál -, mert Székely Jánossal együtt voltunk mi azok a fiatal írók, akik a kiadótól „kikerültünk”, Bodor Pál soha nem dolgozott a kiadónál, s nem is tartozott azok közé, akikre Földes olyan „káros” befolyást gyakorolt, amilyenről Asztalos beszélt a továbbiakban:

„Nem jelentkezett egyetlen olyan cikkel sem, amivel megrótta volna ezeket a fiatal írókat, hanem hallgatott. Teret adott ezzel, hogy ezek is hallgassanak, nem szolgálta úgy a népet, ahogy kellett volna, hanem gátló hatással volt a fiatalokra is.

Ki kell térnem a Gondos atyafiság c. könyvre: nagy lendülettel írott neki- futamodás. A II. kötetet elolvastam, nem akartam hinni, hogy hogyan jelen452