Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának a nemzetközi munkás- mozgalom fő veszélyére vonatkozó iránymutatásának alkalmazását, fékezve a lapnak a polgári és revizionista nézetek visszaverésére való irányulását. A szerkesztőségi munkában Földes igyekezett semlegesíteni Nagy István elvtárs pártos magatartását, közreadott olyan cikkeket, melyekkel Nagy István elvtárs, a lap igazgatója nem értett egyet. Arra törekedett, hogy csorbítsa Nagy István tekintélyét. Általában sok harcos, pártos magatartású írót bélyegzett »baloldaliaskodó«-nak, »proletkultos«-nak, »dogmatikusának. Földes opportunizmusának világos kifejezése volt Panek Zoltán és Széli Zsuzsa magyarországi, illetve csehszlovákiai szerkesztőségi küldetése. A Pártszervek megkérdezése nélkül, éppen azt a két szerkesztőt küldte külföldre, akik a magyarországi események idején a legkevésbé tanúsítottak megfelelő magatartást. Opportunista nézeteinek logikája szükségszerűen a párt irodalmi vezető szerepének tagadásához vezette Földest. Olyan nézeteket terjesztett az írók között, amelyek szerint az irodalomban jelentkező egyes hibák a Párt vezetésének tulajdoníthatók, mely »hozzá nem értésével« és »dogmatizmu- sával« fékezné az alkotó szellem szabad kibontakozását. Nézete szerint az egyes irodalmi művek hamis, negativista látásmódjáért nem az illető szerzők felelnek, hanem a mi valóságunk, a munkásosztályunk és Pártunk. Nézete szerint a Pártnak vitafórumnak kellene lennie, nem pedig a demokratikus centralizmus elvei szerinti politikai vezető erőnek. E nézetek eredményeképpen Földes csupán formailag fogadta el a Pártszervektől kapott irányítást, valójában azonban megkísérelte elbagatellizálni, sőt, kompromittálni a Pártból kapott utasításokat... Az utóbbi időben kapott tájékoztatókból kitűnik, hogy Földes ellenséges rágalmakat terjesztett Pártunkról. Ezek szerint az információk szerint Földes még 1956 nyarán megrágalmazta Pártunk nemzetiségi politikáját, »kirakatpolitikának«, »áltatásnak«, »gettó-szervezésnek« nevezte a Magyar Autonóm Tartomány megteremtését. Ezekből az információkból kitűnik továbbá, hogy Földes rágalmazta Pártunk következetesen marxista, szilárd harcát a revi- zionizmus ellen. Egyetértett a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének számos marxista ellenes tézisével, különösképpen pedig Kardelj egyik beszédében hangoztatott gazdasági, politikai és kulturális programmal, melynek alkalmazását sürgette a mi hazánkban is. Földes, az itt jelenlévő meghívott elvtársak előtt azt állította kirohanásaiban, hogy pártunk és annak vezetősége nem akaija felszámolni a személyiség kultusza kapcsán elkövetett hibákat, hogy a Párt vezetősége »sztálinista«, és képtelen kiküszöbölni a dog- matizmust. Pártellenes magatartásában odáig jutott, hogy a mostani Pártvezetőség félreállításának, megújításának szükségességét hangoztatta. Egyes írók jelenlétében a legpiszkosabb kifejezésekkel rágalmazta Pártunk legsze- retettebb vezetőit. A fentiek alapján világossá vált előttünk, hogy Földes személyében anarchikus, a marxista-leninista ideológiától és a kommunista eszményektől eltávolodott elemmel van dolgunk, aki mélyen ellenséges nézetek egész rendszerének az exponense. Úgy véljük, hogy az ilyen elemnek nincs mit keresnie Pártunk, a munkásosztály élcsapatának soraiban. Meggyőződésünk, hogy az ilyen elemek eltávolításával Pártunk egysége még jobban megerősödik, tekintélye még inkább növekedni fog a dolgozók széles tömegeiben.” 450
