Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

hazánk magyar irodalmának életében. Az éles ideológiai harc jegyében állott az az idó'szak, amikor kinevezték az UTUNK főszerkesztőjévé. Es ezt annak ellenére, hogy az előző tevékenységében elkövetett hibái ismeretesek voltak a Párt előtt. A párttagok hittek Földes László önkritikájában és azt remélték, hogy ő a gyakorlatba is átülteti vállalt kötelezettségeit. Sajnos nem így történt. Utólag meg kellett állapítanunk, hogy Földes formális magatartást tanúsított a kapott bírálattal szemben... Az írók egy csoportja nemrégiben arról értesítette Pártunk Központi Bizottságát, hogy Földesnek 1956-57-ben egész sor pártellenes és ellenséges megnyilvánulása volt. Bár pozitívnek tartjuk, hogy ezekről a megnyilvánulásokról tájékoztatták a pártfórumokat, mégis megkell jegyeznünk, hogy az illető elvtársak közül egyesek súlyos mulasztást követtek el, mikor ilyen késedelemmel tették meg a közlésüket. Ezeknek az új adatoknak a fényében világossá válik, hogy Földessel kapcsolatban már nem beszélhetünk esetleges, elszigetelt hibákról, hanem egy egész sor hamis elképzelésről, felfogásról, melyek Földes Párttaghoz nem méltó, káros gyakorlati tevékenységében nyertek kifejezést. Végső fokon ezek az elhajlások Földesnek a marxizmus-leninizmustól való egyre nyilvánvalóbb és hangsúlyosabb eltávolodásával, a pártpolitikától való eltávolodásával magyarázhatók, egyben azzal, hogy helyet kapott az egész sor burzsoá, reakciós nézet, főképpen a jobboldali opportunizmus, a mai revizionizmus sok eszméje... Földes eltorzította a XX. Kongresszus tételeinek lényegét, és kizárólagosan csak a dogmatizmust támadta, ugyanakkor teljesen semmibe vette a burzsoá ideológia, a revizionizmus veszélyét. Ez - irodalmi munkássága terén - abban nyilvánult meg, hogy egyoldalúan, túlzottan és jelentőségét túlbecsülve ítélte el az idillizmust és a sematizmust, viszont nem tulajdonított semmilyen jelentőséget az egyes irodalmi művekben felfedezhető negativista és liberális megnyilvánulásoknak. E tekintetben emlékeztetnünk kell Földesnek az RNK íróinak kongresszusa előtti időszakban tett kijelentéseire, véleményeire, melyeket a fiatal írókról írott cikkében is megfogalmazott. Már akkor el kellett utasítani ezeket a hamis nézeteket, mint ahogy elutasították pártszervezeteink és olyan nagytekintélyű írók, mint Nagy István és Kovács György. Földes a dogmatizmusnak mértéken felül eltúlzott, vélt hibái ellen összpontosított harc ürügyén, hazánk irodalmi élete »liberalizálási« folyamatának legfőbb képviselője volt.

Az írószövetség Kongresszusa előtt a hazai magyar irodalom ellenséges periodizálásával igyekezett megzavarni irodalmi életünket. Ez a periodizálás már túlnőtt az irodalmi jelenségek határán, lényegében közvetett támadás volt a Párt ellen, mely leleplezte és szétzúzta a Pauker-Luca-féle jobboldali elhajlók csoportját. Tudott dolog az is, hogy Földes kifejezetten pártellenes álláspontot foglalt el a Jar-ügyben, ellenezte ennek a politikailag széthullott elemnek, eszméinek, ellenséges véleményeinek a leleplezését. A marosvásárhelyi elvtársak tájékoztatójából kitűnik, hogy ugyanezt a véleményt hangoztatta az írószövetség marosvásárhelyi fiókjának e kérdés megvizsgálására szentelt plenáris ülésén. Földes pártellenes nézetei igen erőteljesen nyilvánultak meg a magyarországi ellenforradalom idején és az azt megelőző időszakban. Az ellenforradalom kirobbanásához nagymértékben hozzájáruló, a magyarországi irodalomban és folyóiratokban annak idején megjelent számos revizionista eszme iránti rokonszenvét Földes nem egyszer kinyilvánította.

448