Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
SZABÓ GYULA BÚÉK - 1959 Részletek a Képek a kutyaszorítóból című számvetésből Bajor Andor az UTUNK szilveszteri mellékletében, az Ütünkben ,Íróink” húsz esztendővel későbbi jövőjét úgy Jelenítette” meg, hogy egy Holdutazásunkról számolt be „1978-ban”. Ennek a derűs űrkalandnak az olvasása még „távol a világtól”, az almási szülőháznál is kikapcsolódást jelentett: a „holdban járva” a két évtizeddel későbbi időben, pillanatra el lehetett felejteni, hogy az 1958- as esztendő végét „hirdeti a naptár”. A jelenvaló pillanat felejtése annyival könnyebben esett, mivel akkor semmi sejtelmem nem volt arról, hogy az esztendő végi napokban milyen drámai „Ütünközés” készületei folynak közvetlenül az UTUNK-nál, s tágabban a kolozsvári és vásárhelyi írói körökben. Nem láttam bele a jelen rejtelmeibe, s a hamarosan beköszöntő új esztendő legközelebbi napjainak titkaiba sem, s ennek folytán a Jövőlátásomban” semmit sem tudtam arról, hogy engemet és a Gondos atyafiságot is egészen közelről érintő események körvonalazódnak a „távolban”. Többek közt azzal, hogy karácsony előtt, miközben én „elhúzódva” a falumba „nyugodtan” írom a regény III. kötetét, egy meghívót gépelnek az UTUNK-nál vagy az írószövetségi fióknál a december havi alapszervezeti gyűlésre - rajta az én nevem is az UTUNK-nál lévő tizenegy párttag utolsójaként méghozzá éppen „ünnep szombatjára”, a „szenteste” napjára szólóan: ,Az írószövetség Kolozsvári Fióljának Alapszervezete. Meghívó Közgyűlés 1958. december 24. de. 9-kor az írószövetség helyiségében. Napirend: Földes László fegyelmi ügye.” S ahogy nem tudtam akkor semmit a készülő gyűlésről, úgy maradtam „boldog tudatlanságban” a gyűlésre nézve két héttel később is, amikor 1959. január 7-én - miután az előző hónapról és évről valami ok miatt elhalasztották - sor került Földes fegyelmi ügyének alapszervezeti tárgyalására. Különleges szerencséje volt életemnek, hogy mindezekről a „fegyelmi ügyes” gyűlésekről folyamatosan hiányoztam a nyár óta, s ily módon utólagosan is csak a legfontosabb tényekről szereztem tudomást barátok többé-kevésbé hitelt érdemlő elbeszélései alapján. S bár Jövőlátásomban” sok tekintetben a közvetlen holnap is homályként állt előttem, a három és fél évtizeddel későbbi időben azt hozta ugyancsak különleges szerencséül a jövő, hogy a Földes-ügy „doszárjának” paksamétája is „megnyílt” előttem, és hiteles megvilágítással Jelenítette meg” számomra mindazt, ami a Földes-ügy „végleges lezárásaként” 1959. január 7-én, szerdán Kolozsváron történt. Legelső megvilágítás maga a decemberi meghívó volt, amelyen a gyűlés időpontját tintával kijavították - „1959. január 7. de. 8-kor” 446
