Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
megteremtését célzó törekvések két szinten, párhuzamosan folynak a nagyorosz és a kisorosz kultúrában.3 Figyelemre méltó e két kultúra szigorúan párhuzamos fejlődése. Ez a párhuzam az említett folyamat minden pontján kimutatható. így az irodalomban is: a XVIII. század végét követó' időszakban számos olyan művet találhatunk, melyet az egyszerű nép nyelvén s ennek megfelelő stílusban írtak. E művek két párhuzamos, nagyorosz és kisorosz fejlődési pályán helyezhetők el. Kezdetben mindkettőben megfigyelhető a parodisztikus-humoros ábrázolás (ilyen a nagyorosz irodalomban V. Majkov műve, A vitéz Jeliszej, a kisoroszban pedig Kotljarevszkij Aeneise), ezt később felváltja a népdal stílusán alapuló romantikus-szentimentális irányzat (melynek tetőpontja a nagyorosz irodalomban Kolcov, a kisoroszban Sevcsenko). A XX. század közepén pedig a leleplezés és az „állampolgári fájdalom” irodalmába torkollik (ez utóbbi az európai „világfájdalom” sajátos orosz vadhajtása). A Péter cár előtti régi kor eszményítése mind az irodalomban, mind a történetírásban, mind a régészetben megfigyelhető, ugyanaz az igény, a konkrét-nemzeti tárgy iránti vonzalom motiválta, s egyidejűleg, párhuzamosan mindkét fő vonulatban, a nagyorosz és az ukrán kultúrában is fellép. Ugyanezt elmondhatjuk a narodnyik mozgalomról és a különféle „népbarát” tevékenységekről is. Minden narodnyik (amennyiben konkrét, valós „népre” összpontosítja figyelmét) valamelyest mindenképpen „regionalistává” és bizonyos nagyorosz vagy ukrán4 népi sajátosságok és életformák lelkes híve lesz. így hát, függetlenül attól, hogy a konkrét-nemzeti iránti vonzalom a szentpétervári korszakban regionális formát öltött, az orosz nép meghatározott csoportjára (a nagyoroszokra, az ukránokra stb.) összpontosult, maga a jelenség össznemzeti volt. Mert maguk a kiváltó okok is össznemzetiek voltak. Igen jellemző a Péter cár utáni Oroszországra, hogy az orosz kultúra felsőbb rétegei elszakadtak a konkrét népi alapoktól, s ez a szakadás elidegenítette az értelmiséget a néptől, a hiányérzet viszont arra ösztönözte az értelmiséget, hogy visszatérjen a néphez. Ezért a kulturális reform kérdése és az a feladat is össznemzeti, hogy olyan új kultúrát hozzanak létre, melyben a felsőbb szintek is a népi alapokra épülnek. Ezzel a problémával minden orosz népcsoportnak, a nagyoroszoknak, az ukránoknak és a beloruszoknak is szembe kell nézniük. 3 A fenti céllal elvégzendő orosz kulturális reform problémájával kapcsolatban felmerül a kérdés: össznemzeti legyen-e ez az új, reformált kultúra avagy ilyenre nincs is szükség, minden egyes orosz népcsoport külön-külön hozza létre a maga új, reformált kultúráját? Az ukránok számára ez különösen fontos kérdés. Igencsak bonyolítja a helyzetet, hogy mindez politikai tényezőkkel és szempontokkal keveredik, s rendszerint azzal összefüggésben merül fel, hogy Ukrajna teljesen önálló ál3 Belorusz kulúra is mindvégig létezett, de mindig gyengébben fejlett volt. 4 Az egyszerűség kedvéért mindenütt csak az orosz kultúra és az ország területének két legfontosabb részéről beszélünk. Hasonló jelenségek (bár kisebb mértékben) más, kisebb régiókban, például Belaruszban, a különféle kozák területeken, Szibériában és másutt is előfordulnak. 365
