Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
Az ukránok hamisnak vélték az orosz kultúra moszkvai változatát a lakosság írástudatlansága miatt, kifogásolták iskolázatlanságukat, az ukrán oktatás szervezettségével dicsekedtek előttük. A moszkvaiak viszont romlottnak tartották az orosz kultúra ukrán(vagyis az egész nyugat-orosz) változatát a latinlengyel eretnekség hatása miatt. A megfontoltabb emberek talán belátták, hogy ebben a vitában mindkét fél álláspontja egyszerre volt helytálló és téves, a nagyoroszoknak iskolákat kellett volna alapítaniuk, az ukránoknak pedig fel kellett volna adniuk számos, lengyelektől kölcsönzött kulturális jellegzetességüket. De kevés bölcs, megfontolt ember volt, a többség mindkét oldalon engesztelhetetlennek bizonyult. így gyakorlatilag arra egyszerűsödött le a kérdés, hogy az orosz kultúra két változata közül melyiket kell teljes egészében elfogadni és melyiket kell teljes egészében elvetni. A kormánynak, vagyis végső soron a cárnak kellett döntenie ebben a kérdésben. A kormány az ukránok pártját fogta, ez politikailag feltétlen helyes döntés volt. A nagyoroszok elégedetlensége csak helyi lázadásokhoz vezethetett, az ukrán elégedetlenség viszont jelentősen megnehezíthette, sőt meghiúsíthatta volna az orosz-ukrán egyesülést. De mikor a moszkvai kormány az ukránok mellé állt, csak az első lépéseket tette meg azon az úton, hogy „érvényesnek” ismerje el az orosz kultúra ukrán változatát. Igaz, ezek voltak a legfontosabb lépések. „Törvényesítették” a liturgikus könyveket (azaz e könyvek moszkvai kánonját felcserélték az ukrán kánonra) és Nyikon reformjait. E téren mindent egységesítettek, vagyis a nagyorosz hagyományt felváltotta az ukrán. De a kultúra és az élet más területein Péter cár előtt nem hajtottak végre hasonló egységesítést. Ukrajnában egyeduralkodó volt e kultúra tiszta, nagyorosz elemekkel nem keveredő változata; Nagy-Oroszországban a moszkvai kultúra a nyugat-orosszal keveredett. E két változat elegyítésében a felső osztály egyes képviselői (az akkori „nyugatosok”) elég messzire mentek, míg mások (az akkori moszkvai nacionalisták) épp ellenkezőleg, meg akarták őrizni a nagyorosz hagyomány tisztaságát. Péter cár azt a célt tűzte maga elé, hogy európaivá alakítsa át az orosz kultúrát. Erre a célra nyilván csak az orosz kultúra nyugat-orosz, ukrán változata lehetett alkalmas, mert az már magába szívta az európai kultúra bizonyos elemeit (ez utóbbi lengyel változatából), s minden jel arra mutatott, hogy továbbra is ilyen irányban fejlődik tovább. Ugyanakkor az orosz kultúra nagyorosz változata - hangsúlyos eurofóbiája és elzárkózó hajlamai miatt - nemcsak hogy alkalmatlan eszköz volt ahhoz, hogy Péter cár elérje céljait, hanem egyszerűen akadályozta szándékai megvalósításában. Ezért Péter cár arra törekedett, hogy elpusztítsa, megsemmisítse az orosz kultúra nagyorosz változatát, és az ukrán változatot tette meg a további fejlődés egyetlen lehetséges kiindulópontjának. így Péter cár alatt kihalt a régi nagyorosz, moszkvai kultúra. A Péter cár korával kezdődő kulturális fejlődés nem a moszkvai, hanem a kijevi, ukrán kultúra természetes és közvetlen folytatása. Ez a kultúra minden területén nyomon követhető. Lássuk az irodalmat. Moszkóviában és Oroszhon nyugati részén egyaránt az egyházi szláv nyelvet használták irodalmi nyelvként az elit irodalomban, a vallási és tudományos művekben. De a XVII. századig e nyelv kijevi és moszkvai változata nem volt teljesen egyforma sem a szókészlet, sem a szintaxis, sem a stilisztika terén. 361
