Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
NYIKOLAJTRUBECKOJ Az ukrán kérdés 1 Péter cár reformjai átjárhatatlan határt vonnak az orosz kultúra két korszaka közé. Első pillantásra úgy tetszik, Péter cár korában megszakadt a hagyomány, a cár utáni Oroszország kultúrájának semmi köze a korábbihoz, a két korszak közt nincs kapcsolat. De az ilyen benyomások rendszerint fél- revezetóek: ha első pillantásra azt látjuk, hogy egy nemzet történetében hirtelen megszakad a hagyomány, az alaposabb vizsgálat rendszerint ráébreszt tévedésünkre és feltárulnak előttünk a két korszak közötti, mind az idáig észrevétlenül maradt kapcsolatok. Mindez elmondható a Péter cár előtti és utáni kultúra viszonyáról is. Köztudott, hogy az orosz művelődéstörténet kutatói minduntalan számos olyan jelenségre hívják fel a figyelmet, melyek összekötik az orosz kultúra Péter cár utáni korszakát a korábbival. Ezzel alátámasztják azt az állítást, hogy a cár reformjait már előkészítették az előző korszak bizonyos kulturális folyamatai. Ha megvizsgáljuk, e történészek szerint milyen szálak kötik össze a Péter cár előtti és utáni kultúrát, ezt a képet kapjuk: csak abban az esetben beszélhetünk a hagyomány hirtelen és teljes megszakadásáról, ha az „orosz kultúrán” csak annak nagyorosz válfaját értjük; ugyanakkor a nyugat-orosz (nevezetesen az ukrán) kultúrában Péter cár korában nem következett be a hagyomány megszakadása. Mivel ez az ukrán kultúra már Péter cár előtt is terjedőben volt Moszkóviában, s értelemszerűen saját arculatával összhangban álló folyamatokat indított el, okkal gondolhatjuk úgy, hogy Nagy- Oroszországban is munkálkodtak Péter cár reformjai előkészítésén. A XV-XVI. században és XVII. század első felében Oroszhon nyugati részén és Moszkóviában egész másképp fejlődött a kultúra. A XVII. század közepén már hatalmas különbség volt e két kultúra között. Ugyanakkor az össznemzeti egység és a közös bizánci örökség tudata nem tett lehetővé, hogy egymástól teljesen függetlennek tekintsék ezt a két kultúrát, egyazon össznemzeti kultúra két válfajának (egyéni változatának) tüntették fel mindkettőt. Ukrajna annektálása után merült fel az orosz kultúra e két változatának egyesítése. De ez a probléma irritálta mind a nagyorosz, mind a kisorosz1 nemzeti büszkeséget. E folyamatot nem az orosz kultúra két változata egybeolvadásaként, hanem a ,hamisnak” nyilvánított variáns felszámolásaként és a másik mind egyedül „igaz” megőrzéseként képzelték el. 1 1 A „kisorosz” és az „ukrán” terminusokat használjuk, habár minden esetben helyesebb lenne a „nyugatorosz” kifejezés. A vizsgált korszakban a nyugat-orosz társadalom kulturális elitjét alkotó rétegekben nem tettek különbséget a kisoroszok és a beloruszok között. 360
